Azok a hírhedt brit tudósok - vagy mégsem-, azt állítják, maximum 27 másodperc alatt eldől az első benyomás. Valamelyik nap pont erről beszélgettünk drága barátaimmal egy laza Kiwis pénteki iszogatás közepette és nagyjából mindenki arra a véleményre jutott (kivéve engem), hogy igenis számít, ki hogy mutatkozik be, nyilvánul meg egy első találkozás alkalmával, legyen az egy bolti eladóval történő eszmecsere, egy randi, vagy egy munkahelyen való kezdés. Állítólag minden apróságra oda kell figyelni egy találkozás során, ugyanis alig fél perc alatt eldől az első benyomás jó része. De vajon megéri e hallgatni rá?
Attól a pillanattól kezdve, hogy leszálltam a repülőről Auckland-ben, minden új és első volt, mivel sosem jártam még itt életemben. De vajon milyen benyomást tett rám az ország és milyen fejfájást okoztam én neki?
Az első benyomás igen rövid idő alatt kialakul, és, bár ezt később lehet alakítani, formálni, teljesen megváltoztatni igen nehéz. Ezért is érdemes már egészen a kezdeti percektől ügyelni a viselkedésre, ha azt szeretné az ember, hogy szimpatikusnak találják mások. De mi ez, ha nem manipuláció?
Személyes találkozások alkalmával egy szempillantás alatt hajlamosak vagyunk ítélni, vagy épp véleményt formálni. Tehát muszáj nekünk valami jót mutatni magunkból, ha azt akarjuk, ne ítéljenek el bennünket és ne gondoljanak semmi negatívat rólunk. Miért mondtam, hogy manipuláció? A statisztika azt mutatja, az emberek 91%-a megpróbál az elvárásoknak megfelelő arcot mutatni egy-egy bemutatkozás, találkozás alkalmával, 67%-a pedig azelőtt eldönti, hova skatulyáz be bennünket, mielőtt megszólaltunk volna.
De mit is várunk az első benyomástól?
Az, hogy milyennek éljük meg a másik személyt, függ a saját tapasztalatainktól, hangulatainktól, de még a hasonlóságainktól is.
Ugyanis hajlamosabbak vagyunk a hozzánk hasonló embereknél jó tulajdonságokat, míg a tőlünk különbözőknél rossz tulajdonságokat feltételezni.
Egyáltalán gondolkodtál már el azon, hogy milyennek látnak téged mások?
Érdemes egyáltalán figyelembe vennünk ezt? Szerintem nem. Engem speciel hidegen hagy, mit gondolnak rólam mások. Egészen addig, amíg nem okozok fejfájást másoknak, nem bántok szánt szándékkal senkit, engem is békén lehet hagyni és nem kell rólam beszélni, gondolkodni...felesleges. Thank you.
Mire elég 27 másodperc, tényleg meg tudsz győzni bárkit arról, kedveljen?
Ennyi idő alatt épphogy el tudsz menni egy gyorsat pisilni, felszállni a buszra és megvenni a jegyet, megtankolni 20 dollárért vagy venni egy kenyeret és tejet a helyi kisboltban.
Manipuláció vagy meggyőzés? Igen? Nem? Melyik?
A manipulatív emberek a megtévesztés nagymesterei. Elsőre megbízhatónak tűnnek, ám ez csak a felszínes első benyomás, amivel bevonzanak a kapcsolatba. Bármilyenbe. Legyen az kollegális, szerelmi vagy baráti kapcsolat. De valahol mindenki ezt csinálja, elsőre, nem? Vagy esetleg pont az ellentetje? Mert be akar hódolni neked? Őszinte ez, és ha igen, mennyire? Az átlag ember pusztán udvarias és kedves akar lenni, nincs benne tudatos manipulálás. Általában. De valahol mégis mindenki felvesz egy, a megszokottnál kifelé szebb képet mutató én-t, és azt nyújtja egy kézfogással együtt.
Nézzünk egy általános példát.
Első randi. Csini ruha, elbűvölő személyiség, mosolygás, nevetés. Feltérképezed a másikat, de fogalmad nincs, milyen ő valójában. Mutat magából valamit, mégis eldöntöd, hamar, akarsz még egy találkozást, vagy sem. Miért döntesz úgy, hogy nincs második randi? Vagy miért döntesz úgy, hogy lesz folytatás? Vonzalom? Fizikai, szellemi, értelmi? Lehet-e esélye annak, hogy az elsőre semmitmondó randiból nagy szerelem alakul ki?
Tegye fel a kezét az, akinek volt már olyan első benyomása, amit felülírt az illető későbbi viselkedése és teljesen elmulasztotta a negatív érzéseit. Képesek vagyunk ezt felülírni és megváltoztatni az első benyomásunkat?
Hogyan lehet megtanulni eladni magam?
Magyarul mondva az első benyomásnál erre törekszünk. Eladni magunkat valaminek, ami a másiknak megfelel. Kérdés, ez mennyire tér el valós személyiségünktől és milyen problémát okoz a későbbiekben. Nem kell feltétlen rosszra gondolni, lehet ez jobb is, a lényeg azon van, hogy az elvárásoktól eltérő a viselkedésünk. De miért akarunk megfelelni annyira annak a fránya elvárásnak? ... és akkor meg is érkeztünk egy másik topikhoz, az elvárásokhoz, de erről majd később mesélek.
Nektek mennyit számít az első benyomás?