Új-Zélandon nemcsak a gyönyörű táj és a kellemes klíma miatt érdemes élni. Méltán büszke rá városunk, hogy a tenisz fanok legnagyobb örömére egy WTA (Women’s Tennis Association) verseny is megrendezésre kerül minden évben az ASB Tenisz Arénában, a szezon elején, mintegy bevezetőként és “gyakorlásként” a szomszédos Ausztrál Openre. Aki ismer, tudja, hogy a TENISZ a mindenem! Ezért egyértelmű volt, hogy kilátogatok eme nemes rendezvényre, magammal ráncigálva a férjet (aki mellesleg nem szereti a teniszt, de mint fotós hasznosnak bizonyult), legnagyobb női kedvencem, Caroline Wozniacki kedvéért.
A tenisz iránti imádatom valahol a gyermekkor derekán alakult ki. Családunkban Bátyus volt az, aki már azokban az időkben is nagy tenisz rajongó volt és mint a legtöbb sportkedvelő, ütögetni is szeretett. Mivel nyaranta sok időt töltöttem náluk és izgalommal hallgattam lelkes szurkolását, így borítékolható volt, hogy idővel biztosan rám is átragad ez a nagy teniszőrület. Igaz kellett várni pár évet erre a nagy rajongásra, mert egy darabig csak lappangot bennem, de most már idejét se tudom, mikor és hogy kezdődött, a lényeg hogy tart és nem vagyok hajlandó lemondani róla.
Mint óriási “teniszimádófanatikus” előbb-utóbb elkerülhetetlen volt, hogy edző kezei közé keveredjek. Esztivel anno a balatonfüredi pályákon koptattuk a salakot Gyula bá szigorú, de professzionális utasításai szerint, hát profikká nem váltunk, de az alapokat megismertette velünk. Sosem feledem ezeket a pillanatokat, nagyon szerettem oda járni! Sokszor a nyári füllesztő melegben rohangáltunk a labdák után, időnként Gyula bát használva céltáblaként…. Aki csak teheti, látogasson el egyszer a füredi pályákra!
A tenisz iránti rajongásom nem azt jelenti, hogy napközben, ha van lehetőségem belekukkantok egy-egy mérkőzésbe. De nem ám! Mit számít több óra időeltolódás, éjszakai élő közvetítések, korán kelés, nem alvás, munkahelyen suttyomban nézés… nem bírom abbahagyni. Legyen az Grand Slam torna, egy hagyományos WTA rangadó, vagy egy ATP 500-as verseny, mindent nézek! Mindent!
Az aucklandi aréna az Auckland Domain “lábánál” fekszik, kellemes, könnyen megközelíthető környezetben. A parkolásról nem is tudom mit írjak, de röviden csak annyit, kiakasztó. A közvetlen mini parkolót csak klubtagok használhatják, a közelben lévő nagyobb parkolóban viszont csak készpénzt fogadnak el. Készpénzt, egy olyan országban, ahol azt ritkábban használjuk, mint a csillagszórót. Nah mindegy is, túltettük magunkat ezen a problémán és nem túl messze találtunk egy üres nyilvános parkolót, jóval olcsóbban, mint a közelben lévő ONLY CASH parkoló.
A szervezőket csak dícséret illeti, minden tökéletesen, olajozottan működött. Az önkéntesek a megszokott kiwi stílust hozták: közvetlenek, kedvesek és segítőkészek, állandóan mosolyognak és még akkor sem küldték rám a SAS-t, amikor az esti jegyemmel puszta figyelmetlenségből kényelembe akartam helyezni magam egy nappali Venus Williams mérkőzésen. Mivel az esti programra mentünk és volt a nappalinál egy kis csúszás, lencsevégre kaptuk Venus Williamset és körbejártuk a létesítményt. A Yock stand tökéletesnek bizonyult, délután már nem sütött oda a nap, közel voltunk a pályához, a 4. sor éppen jó magasságban van és még kényelmesen el is fértünk.
Wozniacki, aki jelenleg a 8. helyezett a világranglistán, az izraeli színekben játszó Julia Glushkoval játszott, aki a 150. hely közelében mozog mostanság. Ahogy az várható volt, nem lett egy kiemelten izgalmas és fordulatos mérkőzés, de Julia hősiesen küzdött és bizony voltak játszmák, ahol bravúrosat alakított. Az előttünk ülő spanyol család lelkesen szurkolt Juliának, Vamos Julia! bekiáltásokkal, vicces karakterük csak emelte a játszma színvonalát. A mérkőzés bő egy óra után fejeződött be, és túlzások nélkül állíthatom, hogy ez lett életem eddigi legnagyobb élménye… egészen jövő januárig, mert
AUSTRALIAN OPEN, WE ARE COMING!
A versenyhez kapcsolódó linkek: