Search

Once upon a time...

Miért ne. Ez volt az első gondolatom. Jó pár blogot olvastunk már Új-Zélandról, köszönet érte a szerzőknek ezúton is, név nélkül. Remélhetőleg majd személyes kapcsolatba is kerülünk velük.... szegényekkel. (akik jobb ha távolról szemlélnek csak bennünket, mert felelősséget nem vállalunk magunkért)

Gondoltam belevágok, hiszen tudjuk jól. Ha ismerőseink, rokonaink, barátaink nem is keresnek bennünket, de biztosan kíváncsiak arra, hogy mi van velünk. Nagyon. Borzasztóan. Susmus, pletyi, egy kis csevej.... ilyenkor csuklunk ahogy csak a rekeszizmunk bírja, annak rendje-módja szerint. Pláne ha megtudják, hogy épp a világ másik felére készülünk.

Ez a blog azért jött létre, hogy kis hazánkban ragadt és külföldre került kedves barátaink, rokonaink és persze mindenki aki ide téved, tudja mi van velünk, merre járunk, mit csinálunk és legfőképp mit nem csinálunk. Fő cél a szórakoztatás. Valójában persze azért jött létre ez a blog, hogy amíg kedves mindenki épp a fagyos kishazánkban unatkozik és felesleges telefonhívásokkal, esemesekkel és szkájpolással szeretne zaklatni bennünket télvíz idején, miközben mi már tűkön ülünk és alig várjuk hogy kilépjünk az ajtón és a strandon heverésszünk.... ne okozzon problémát, hogy mindenféle mondvacsinált indokokkal lerázzuk őket. De ha valakinek épp esténként nincs kedve a megszokott magyar kereskedelmi és közszolgálati televíziók adásait nézni - amin nem csodálkozok egy percig sem -, inkább olvasgasson a mi nem hétköznapi családi életünkről. Aki meg már külföldön él, azért. Ingyen és bérmentve, hogy megtudja hogy boldogulnak kedves honfitársai a messzi, messzi Zeeországban. Pontosabban ÚJ-Zélandon, de aki ismer az tudja hogy mindig mindent elnevezek, átnevezek, becézgetek, úgyhogy ezen a jövőben ne tessék csodálkozni.


Hát lássuk is mindjárt kedves ismerősök, barátok reakcióit a nagy költözésre:

"Aztaaa, de hogyhogy?" "Ne máááááár, hogy egyen meg a rosseb titeket..." "Neeeee, nehogy már te is elmenj.... hát mikor és hogy fogunk a jövőben találkozni?" "Új-Zéland?! Az meg hol van???"

Azt a rézfánfütyülős mindenségit... gondoltam ennél sokkal cifrábban, amikor párszor meghallottam az utolsó háthogyisfogalmazzak..... kedves hozzászólást. Ezek szerint nem vehetjük az alapműveltség részének Új-Zéland azonnali beazonosítását és elhelyezését a világtérképen, ha épp egy ismerősünk oda költözik, de azért na....aki Európában próbálta elhelyezni, annak részvétem. Hozzátenném, hogy néha cifrábbak voltak a második reakciók, mint az elsők. Aki pedig tudta, hova megyünk, Bali és Fiji miatt irigykedett főként. Ugye, Szandra? :) :P Ausztráliát kevesen emlegették, pedig nehéz lenne nagyobb szigetecskét találni a környéken....bár senki sem vágyik arra, hogy minden este remegjen az izgalomtól hogy reggel vajon mennyi mérges kígyó és pók marta meg - saját álomképe szerinti - J-Lo kerekségű és feszességű fenekét. De majd oda is ellátogatunk, Szilvussal karöltve, aki már vélhetően várja a sokat emlegetett utazást.


Felvázolnám akkor előre a blog főszereplőit és eddig emlegetett lényeit:

Lennék én. Tudom, udvariasabb lenne, ha nem magammal kezdeném de aki ismer, tudja. Én már csak ilyen vagyok. Tehát lennék én, a Zasszony, a férj szerint. Először és utoljára írtam le ezt a feleséghez kicsit sem méltó izét, nem szeretem, és hamar özvegy leszek, ha még egyszer kiejti a száján...és véletlen tökön marja majd egy ausztrál nyaralás alkalmával egy cuki pók....amiről persze nem én gondoskodtam....véletlen sem. :) Nade ez a férj a maga nemében Cuki - és most mosolyog és utál érte, mert ezt leírtam. Lesznek róla kedves gondolatok és lesz olyan rész is biztosan, ahol használni fogom az arabok által oly jól bevált "elválok, elválok, elválok" gyorsított eljárású, hivatalos kúriák által elfogadott procedúrát. Vélhetően lesznek nehéz pillanatok. Sőt. Nem elég egy ilyen férj, egy költözés, új élet és járulékos költségek, de még adott egy vízumügyintézés, aminek a történetét ha itt most részletesen leírnám, akkor krimi-horror-besztszellerként már piacra is dobná hétfőn a legmenőbb könyvkiadó. Ebből kiindulva nem javaslom a Kiwiföldre költözést, bár lehet jobban járok ha minden rokont és ismerőst rábeszélek arra, hogy költözzenek ki, minthogy nálunk tobzódjanak majd nyaranta (az itteni télből menekülve) és igénybe vegyék az egyik vendégszobánkat.... valamint jóízűen, nagyokat harapdálva tüntessék el pillanatok alatt - éjjel suttyomban - a féltve őrzött gyulai kolbászunkat, amit mi szigorúan hetente kétszer fogunk enni, "t" betűs napokon (és itt nehogy valaki felkiáltson hogy olyan nincs, mert hülyét kapok - gyengébbek kedvéért, mert lesz ilyen: tuesday és thursday) és akkor is csak szigorúan egy karikával.....fejenként.

Adott egy férj. Akinek mint tudjuk, elment az esze. Nem elég, hogy elvett engem, de még magával is cipel egy szigetre. Ahonnan nincs menekvés. Viszont lassan összeáll a kép, hogy miért nézegeti a pilóta vizsgákat és mindenféle hajós hirdetéseket a .nz oldalakon.... Miatta válunk kiwikké. Csoffadt kiwikké. A történet pedig így néz ki: adott egy férfi és egy nő, akik találkoztak és ideje korán rájöttek, együtt jobb, mint mással. Aztán....once upon a time in Hungary....valahogy így is folytathatnám..... de. Angliai állásajánlat. Szuper, megvan. Gondolkodás. Biztos Anglia?! Hát nem biztos. Akkor mi? Feleség Kanada, férj Új-Zéland. Eldőlt. Aki most rákérdez magában, hogy de melyik lett?! Az legyen kedves arrébb állni. Köszönöm.


Kiskiwi. A leendő gyermek. A férj szerint a háromból az első, a feleség szerint pedig az utolsó. Itt lép be a képbe a kompromisszum, a számoljunk átlagot elmélet és hasonló dűlőre jutások. Fogantatása ez év végén várható, szegénykémnek. Hát megáldja majd a sors két ilyen lökött szülővel.


Best friend - Cicusz....alias Macsi. Akinek ezúton is gratulálok első csodaszép gyermekéhez, aki az első 2 rizikósnak mondható hétben még véletlen se tette el láb alól már most kimondottan jóképű kisfiát és úgy tűnik, hogy nála tüneményesebb anyukát keresve se találhatnánk.


Aztán lesz egy Anyuka is, aki már most félretett a repülőjegyére, pedig még kint se vagyunk..... jajj hát mi lesz velünk nélküle.


Továbbá lesznek még mindenféle rokonfajzatok, volt kollégák és barátok, szomszédok és állatok. De idejében mindenkit részletesen bemutatok majd, persze a valóságtól kissé elrugaszkodva és mindenkinek szigorúan csak a versenysúlyát emlegetve. (a fent említett volt kollégák: Szandra, a drága könyvelő, akinek minden álma eljutni Balira és Szilvus, a bestkülföldibari, aki nélkül nem is tudom hogy bírnám ki időnként:))

Olvassatok, kommenteljetek és a legfontosabb, irigykedjetek. Ahogy azt jó magyar szokás szerint illik. Remélhetőleg ezt és néhány kimondottan hasznos magyar szokást mi a közeljövőben mihamarabb levetkőzünk.


Cheers, erabera


#kezdetek #rólunk #otthon #érdekességek

©2014-2020 by KiwiLife
Adatvédelem: a blogban megjelenő tartalomra (írások, fotók, stb.) a szerzői jogról szóló 2016. évi XCIII. törvény vonatkozik. Kérem, hogy az oldal tartalmából származó átírás nélküli szöveg, szövegrészlet és fotó közlése az oldalra való egyértelmű hivatkozással vagy linkkel történjen! Köszönöm.