Ezer éve tervezem már, hogy legyen egy ilyen sorozat, ahol bemutatom Zééország legszebb részeit. A hangsúly azon lesz, hogy a legnevesebb országrészeket bebarangolva átéljétek velem a kalandozás, spontán autós, túrázós napokat és olyan mesebeli kis zegzugokba kalauzoljalak el benneteket, ami kevésbé ismert az átlag turista, sőt még a helyiek számára is. Szóval sutba vágjuk a megszokott látványosságokat – persze azok is szerepet kapnak-, hiszen nem véletlen népszerűek, de meg szeretném mutatni Nektek Új-Zélandnak azt az oldalát, amit én nagyon élvezek. A legjobb kezdés szerintem Queenstown és környékének bemutatása, ami elsőre a “helyiek” számára “ugyanmár, ismerjük” reakció lesz, hisz aki járt felénk, ide is biztosan ellátogatott, nade akad ezen a részen is jó pár eldugott hely, amiről a többségnek fogalma sincs és turisták se járnak arra soha. Jöjjenek hát a pillanatok, amikor tövig nyomom a gázt a szerpentines utakon, kilehelve szegény bérautók lelkét, 10 méterenként sikongatva megállós fotózás (amit szerencsére nem fogtok hallani), és megpróbálok átadni egy életérzést, amikor egy-egy kedvenc spotomnál hanyatt vágódva a fűben-hóban széles vigyorral az arcomon, magamba beszélve mindig megjegyezem: kurva szép helyen lakom, hogy baszná meg! – hosszú lesz, de megéri végigbogarászni a térképeket, fotókat és videókat velem.
Queenstown (maori nevén Tahuna) a Lake Wakatipu partján fekszik, a Déli-szigeten (nekem szigeteken), légvonalban nagyjából 1000 km-re Auckland-től (autóúton kb. 1500 km). Köbö 1 óra 52 perc repülővel, 2-3 nap autóval, vezetési stílustól és ázsiai turista forgalomtól függően. Nagyjából tizenötezer kiwi él a városban, a környező településeket belevéve a népesség száma majdnem eléri a negyvenezret. Turistákkal együtt ez még tovább növekszik, főleg a téli síszezonban és a nyári turista időszakban.
Lake Wakatipu
Lake Wakatipu egy finger lake / fjord lake (tó), ami valójában sósvízű öblöt jelent(ene), de fjord lake-nak hívjuk a keskeny, hosszúkás, édesvízű tavakat is. A tó legmélyebb pontja 385m / tengerszint alatt (átlagos mélység 238m), a Déli-Alpok hegyvonulatai között helyezkedik el. (289 km2) A tóban úszkáló állatokról annyit érdemes megjegyezni, hogy a leghíresebb lakó egy bizonyos hosszú uszonyú angolna (longfin eel), 1886-ban egy helyi horgász fogta ki a mai napig mért legnagyobb példányát ennek a fajnak. Geográfiailag sok az egyezés a Loch Ness tóval, többek között ezért is forgatták itt a “The water horse: Legend of the deep” film néhány jelenetét.
city view from The Remarkables
Queenstown to Glenorchy
No, de nézzük merre szoktam bóklászni. Általában 3 napot töltök a környéken, az idő függvénye, hogy alakul a program. A túra fénypontja mindig a Glenorchy túra. Korai kelés, napfelkelte nézés valahol a város környékén, majd irány a tóparti csodaút. Első megállóm mindig a Wilson Bay, itt szoktam beszürcsölni az első kávém maradékát, majd a 12 Mile Delta, ahol már félig ébren vagyok, nem száguldok bele százzal egy-egy ötvenes kanyarba, pláne télen, és mindig fákkolok ezerrel, hogy megint kevés ruhát hoztam és szét fogok fagyni. A legtöbb általánosító útajánlóban, -hm, ez most hülyén hangzott, de értitek-, a Milford Road szerepel, mint leglátványosabb autóútja a környéknek, amit nem vitatok, de nekem a szívem csücske a Glenorchy nap. A többség végigautózik ezen az úton, elmennek egy darabig a Paradise Road-on (de nem a Chinaman’s Bluff-ig, tragédia), aztán vissza. De…. nézzük a titkos részeit a környéknek.
Ezek “olyanok amilyenek” telefonos videók visszafelé a Chinaman’s Bluff-tól, menjetek végig a Paradise Road-on, MUST! – bocsi, fókusz néha elveszett útközben, meg a nap is ment lefele, a fények nem az igaziak…. de azért élvezzétek velem a kalandozós autókázást némi magyaros zenével megspékelve…. isten áldja a bluetooth-t!
Dart River / Rees River Delta torkolat, Kinloch Rd
Rees Creek / Valley
Menjünk be a sűrűjébe, a hegyek közé, ott is egy olyan völgybe, ahol soha egyetlen turistával nem találkoztam még. A völgy nevét Williams Gilbert Rees-ről kapta, aki mily meglepő, birkapásztor volt, az egyetlen a környéken az 1862-ben kirobbanó aranyláz előtt. Gyönyörű már maga az út, murvás végig, néha kisebb patakokon át kell gázolni, de egy városi terepjáró ezt könnyen megoldja. Könnyedén el lehet jutni a Muddy Creek parkolóig, az út jó minőségű (van pár kapu, ami néha zárva, de nyugodtan át lehet menni, csak csukjátok vissza), innen tovább már “terepes” a helyzet, de bátraké, és főleg pénzben bővelkedő turistáké a világ, szóval hajrá, ha nem bánjátok a koszosan és kissé leharcoltan visszaadott bérautó utáni számlák fizetését. No, legutóbb sikerült eltölteni pár órát a Muddy Creek-nél, igazából semmi mást nem csináltam, mint köveket gyűjtöttem, gyönyörködtem a környező havas hegyekben, ezerszer lecsekkoltam a telefonom, hogy tényleg nincs térerő, juhééé, élveztem a patak csobogását, mászkáltam fel-alá a folyómederben, és élveztem a napsütést. Már maga az út csoda, több helyen le lehet sétálni a patakhoz, és tapogatni a hihetetlen szürke színű iszapot/hordalékot.
William Gilbert Rees, Queenstown alapítója - Glenorchy and surround: Rees Valley / Muddy Creek
Moke Lake
Az egyetlen nap, ami legutóbb felhősre és esősre sikerült, először elvette a kedvünket a felfedezéstől, és fogalmunk nem volt, mi lesz a napi program, de végül a városban autókázva, meglátva fent a hegyeken, a fenyveseket szépen beborító friss havat, ahogy gyönyörűen kifehéríti a tájat, belelkesített bennünket és elindultunk spontán felfedezésre. A vége az lett, hogy az előző nap már lecsekkolt Moke tavat újra körbejártuk és imádtuk! Fuck neked szar idő, ezt is ugyanúgy lehet élvezni, mint bármelyik derült napot! Csak reménykedtünk, hogy az előző napi “közösség” piknikje véget ért itt, ami valami nemistudommirőlszóló prédikáció volt, meditációs zenével és beszívottak táncával megspékelve. Végül ahogy az lenni szokott, rajtunk kívül senki, élvezhettük a világvége hangulatot. Térerő nuku, még jobb. De mi a legjobb az egészben? Átélni a csodát egy ilyen helyen, ami körülvesz bennünket, élvezni minden percét, széles mosollyal az arcunkon és mindezt megosztani valakivel, akinek a fején ugyanazt a hülye vigyort látod. A hely amúgy egy picit Skóciára emlékeztetett.
Erről a környékről könyvet tudnék írni lol, de azt hiszem ennyi pont elég a kedvenc, de kevésbé ismert kis zegzugaimról a queenstowni régióban. Szóljatok, ha mentek, megyek veletek!