Nehéz lesz most elmagyaráznom a makacs, önfejű és csakazértisnekemvanigazam kárpát-medencei kávérajongóknak, akik a magyarosított olasz eszpresszókon nőttek fel (mint jómagam), hogy nem minden az olasz kávé. De nem ám! Aki ismer, tudja, néha szeretek túlozni, de vannak dolgok, amiket véresen komolyan veszek. Az egyik ilyen a kávé. Jártam már sok országban és kivétel nélkül mindenhol lelkesen kóstolgattam a helyi specialitásokat. Olcsót, drágát, még drágábbat, erre sosem sajnáltam a pénzt. De annyi év után, annyi elfogyasztott kávé, cappuccino, latte, espresso, macchiato, stb. kávéköltemény ízlelését követően igazat kell adnom azoknak, akik szerint a világ legjobb kávéját, többek között a flat white-ot itt, új hazánkban lehet elfogyasztani. Azon belül is Wellingtonban, persze. Szóval az itteni kávé, közkívánatra is, megér egy misét… jah, templomba nem járunk… akkor egy blogbejegyzést.

Itt kiwiföldön a kávék jók. Méghogy jók! Egyenesen isteniek! Fél év kellett ahhoz, hogy ezt a mondatot leírjam. Én is hitetlen voltam, Olaszország a nagy szerelem a mai napig és foggal-körömmel durcásan és asztalt csapkodva ragaszkodtam ahhoz, hogy márpedig én Itáliában ittam a legjobb kávékat! De telt-múlt az idő és be kellett látnom, hogy ez nem egészen fedi a valóságot. Minél több kávézóban jártam és minél több kávéfajtát kóstoltam, idővel le kellett győznöm a makacsságom és ki kellett mondanom, ami nagyon fájt: lehetek én bármennyire szerelmes az olasz nedűkbe, lehet hogy marketingben jók és lehet hogy mi itt a világ végén hiába akarjuk világgá kürtölni, hogy nálunk a legjobb a kávé, de az óceán elnyeli hangunkat…. bizony a kávé itt tényleg k.rva jó, kérem szépen! Az internet remekbe szabott hálózatán keresztül és a turisták blogolásának köszönhetően sokakhoz eljut már az információ: érdemes Új-Zélandra jönni és egy csésze kávét elfogyasztani! (az már csak bónusz, hogy igazán imponzáns tájban lehet részünk egy-egy szürcsölés alkalmával) Senki nem akarja elvenni az érdemet az olaszoktól, hiszen híresen jó a kávéjuk, csak néha nem árt tájékoztatni az embereket, hogy lehet hogy vannak akik magasabb szintre fejlesztették eme nedűk elkészítését. A vicces az egészben az, hogy mi kiwik nem reklámozzuk a kávénkat. Csak fogyasszuk. Nem úgy, mint olasz barátaink. Bármerre is járunk az országban, mindenhol hangulatos kávézókat találunk, sok helyen szemtanúi lehetünk a helyi pörkölésnek is (bizony)… az utcákon az emberek kávéval a kezükben rohangálnak, a kocsik hátsó ülései tele vannak üres papírcsészékkel és sok helyen otthonra is beszerezhetünk finomabbnál finomabb egész szemes és őrölt kávéspecialitásokat. Az itteniek leginkább kávézókban fogyasztják el az ebédjüket. Egy finom kávé, egy isteni péksütemény és újból elmerülhetünk a munkánkban.
A kiwi kávé pedig: a flat white. Ebben a kávékölteményben picit több a tej, mint a hagyományos kapucsínóban. 1/3 eszpresszó, 2/3 tej, tejhab nélkül…. és a varázslat, valamint az elkészítés módja, ami igazán különlegessé és méltán népszerűvé teszi a kiwik legnépszerűbb és leggyakrabban fogyasztott kávéját. (figyeljétek a baristákat, amikor a kávét készítik: egy laza mozdulattal a tejről leszedik a habot, és csak a selymes és kissé habos tejet töltik rá a frissen főzött eszpresszóra)
De nem volt ez mindig így. A történet pedig, mily meglepő, Wellingtonban (a fővárosunkban) kezdődik. Az 1930-as években kávézók helyett csak milk bart lehetett találni az akkor még nem fővárosként üzemelő Wellyben (Wellington becenevén), ami igen népszerű volt az itt állomásozó amerikai katonák körében.

Az 1950-es évekig a kiwi népség és az itt megforduló külföldiek kávé helyett tejes turmixokat szürcsöltek. A nagy őrület persze a nagy Amerikából jött, mint sok minden más is. A kezdeti kávézók nem tértek el a magyarországi kávéházaktól: lecsúszóban lévő zenészek, műveiket senkisem értékelő költők és elmeroggyant művészlelkek hada tért be időről időre egy-egy eszpresszót szürcsölni és a világot megváltó beszélgetéseket lefolytatni. Majd alakultak, változtak és végül eljutottunk odáig-máig, hogy a kiwik sokszor itt töltik el ebédidejüket. (vannak könnyű saláták, szendvicsek, levesek, és könnyebb főételek, valamint finom sütemények)
Azt tudni kell, hogy ha ez a blog angolul jelenik meg, akkor abból bajunk lenne. Gyanítom macskakakis kávészemmekkel (utalás a kopi luwakra) dobálnák meg a garázskaput (végülis nem gond, az is barna és utána tuti összeszedném), vagy jó esetben transzparensekkel jönnének ide, hogy: neeeeem, nem is úgy volt! Pedig de! Bizony, bizony, a flat white valahonnan a kígyómarta, pókokjárta és cápákúszkálta Ozzieföldről jött. (Ozzieföld=Ausztrália – nem bántásként, csak na) Elvileg ott találták ki a nagyonhabtejmentes, pusztán csak vékony lágy tejhabot úsztató kávét, amit végül itt Új-Zélandon “véglegesítettek” és népszerűsítettek. No, az olaszok végül szépen visszakúsznak a sorok közé, ugyanis állítólag Ausztráliából idevándorolt itáliánóknak köszönhetjük eme nedű elterjedését … és a kiwiknek a világhírnévig történő népszerűsítését.
A flat white idén ünnepli 33. születésnapját. :)
Visszatérve a milk bárokhoz, azért bánom, hogy nem tudok bennük elszürcsölni egy-egy jófajta trumixot, még a férj is bejött volna ide, mert lehetett cukorkát, újságot és fish and chipset is kapni. De nézzük csak, milyen hangulatosak voltak:
Na meg egy kis büszkélkedés:
A mi kiscsaládunkban a nagy kávéfan én vagyok. A férj is néha elszürcsöl velem egy-egy flat white-ot, de nem igazán villanyozza fel a hétköznapi kávézás, ő szeret csak különleges hétvégi, kirándulós napokon ebéd után elszürcsölni egy kis nedűt, hogy legyen még kedve tovább hallgatni a monológjaimat, mert mint tudjuk, nekembenemállaszám … csak ha alszom.
Gombóc Artúr stílusát idézve ittunk mi már habos, meg rövid, meg hosszú, meg kávézóban, benzinkúton, óceánparton, itthon és kocsiban elfogyasztós kávékölteményeket…. a legtöbbször szerencsére finomakat. De. Itt is van rossz kávé. Igen, bármily hihetetlen, bármennyire is volt jóóóó nagy beharangozó az elején, hogy itt pedig tökéletes a kávé… azért akad, aki üzletszerű kéjelgés címszó alatt, nyereségvágyból elkövetve borzalmas nedűket ad az emberek kezébe. Amit nem értek, hogy van olyan, akinek még hálózata is működik így, a flancos dizájnnal, reklámokkal, 1 dolláros csalogató akciókkal persze megfogja a vendéget…. de a többség tudja, mi az igazság. Nevezzük meg ezt a borzalmat: Muffin Break. Meg akkor még egyet. The Coffee Club. NO WAY! (egész jó árfekvésű, rengeteg helyen előforduló hálózatokról van szó, amelyek inkább szólnak a tömegek kiszolgálásáról, mint az igazi élvezetről)
Az itt eltöltött közel 2 évünk alatt egyszer sem, de tényleg, sohasem ittam kávét Sztárbákszban. Pfuj, wááá, neeee! Na itt az a szarkávé! Ki az az elmeháborodott, aki képes beugrani egy karamellás macccsátóra, amikor minőségi, friss pörkölésű, biza istenifinom tejeskávét szürcsölhet! Pedig imádtam, de hogy szerettem odahaza a nedűit az amcsi cégnek! Aztán ideköltöztünk és rászoktam a flat white-ra. Ennyi! Gyertek és kóstoljátok, imádni fogjátok!
Egyetlen dolog hibádzik. Nem Wellingtonban, a kávé fővárosában lakunk. Na most el kell hogy áruljam, Wellington a szívem csücske. Imádom. Nem sok város akad a nagyvilágban, ahol szívesen élnék, de Welly….az pontosan ilyen. A férj meg igazi vízibolha, képtelenség kirobbantani az óceánból, ha egyszer bejutott végre… úgyhogy egyelőre Auckland és attól északabbra gondolkodunk véglegesenek szánt letelepedésre. Igaz, én felépítettem már egy komoly, hosszas és időigényes marketing kampányt Wellingtonra alapozva, amit fokozatosan adagolok a férjnek, hátha azt mondja, ok, költözzünk, de ezidáig nem túl sikeres ez a projektem. De aki ismer tudja, azt a szót, hogy lehetetlen, nem ismerem és kész vagyok egy költséges és időigényes, akár évekig elhúzódó marketing kampányt lefolytatni Wellingtonért… pár év múlva visszatérünk rá, sikerült-e.
Wellingtoni “must-try” kávézók (beülős meg elvivős):
Pandoro panetteria (reggelizzetek is!!)
Mrs. Higgins (egyetek sütit is!)
Aucklandi “must-try” kávézók:
Ha utcán megivós, futkározós kávét akarunk találni Wellingtonban, íme a legjobbak:
Aztán vannak a drive thru (értsd mint az autós meki rendelés) és autóból árulós kávézók. Hát, ezek sem rosszak, sőt, praktikusak és általában útba esnek.
Egy különleges kávé, próbáljátok ki! (eszpresszó kókuszolajjal, vajjal és vaníliával)
Egy kis magyar vonatkozás a végére: az egyik leghíresebb kávémárkát az első világháború veteránjaként Triesztben letelepedő temesvári Illy Ferenc (később Francesco Illy) indította útjára . Számos találmány (nagynyomású vízgőzzel készülő kávé, elektromágneses kávébab-válogató gép) fűződik a nevéhez, amely mostanra mind-mind ipari sztenderdé vált, akárcsak szabadalma, a pressurization néven ismert, máig használt módszert. Lényege, hogy nagy nyomás alatt a kávéban levő oxigént nitrogénnel helyettesítik, így tökéletesen konzerválják a frissen pörkölt kávét.
Nade nézzük a kávékészítés otthoni módozatait. Mivel még a Dolce Gusto gépünk meg a hagyományos espresso készülékünk Magyarországon leledzik egy dobozban és vár az ideutaztatásra, ezért egyelőre egy plungert és egy kotyogót használunk. De nézzük is őket és az otthoni ténykedésemet, meg hát az itteni megvásárolhatós kávészemeket. Azt tudni kell, hogy a plunger oké, ha sietni kell és olyan vendég jön, akinek nem akarok frissen őrölt kávét adni, mert az finom és nem érdemli meg… mert én nem az őrölt, hanem a szemes kávék híve vagyok, kávézás előtt egy-egy adagot szépen ledarálok. Imádom a frissen őrölt kávé illatát!
Comments