Az első mondatunk ez volt: “Bammeg, ez tényleg nem fotoshop.....a színek....jesszus....biztos festik a vizet.”
Így kezdődött minden. A szerelem első látásra élményt egészen március 09, 14:30-ig nem ismertem. (helyi idő szerint) Drága férjem lecsúszott a dobogó tetejéről, most már nem ő az első számú kedvencem, hanem ez a meseszép sziget itt a lábam alatt.
Szóval megjöttünk, jetlag elmaradt, kurva meleg van, minden meseszép, rohangálunk mint pók a falon, házat nézünk, autót már vettünk, a kaját szokjuk - bár a japán cuccok jók és jókat anyázunk a baloldali közlekedés miatt.
Nade az utolsó néhány hét nem volt épp mesébe illő. A káosz megvolt, sírás hegyek, mert nem fér be a bőröndbe közel 30 pár cipő.... búcsú, simogatás, törökülés a gardrób közepén és hangos szipogás közepette önnyugtatás, hogy nyugi Era, lesz kint is cipőbolt bőven....nade mégiscsak vannak kedvencek, emlékek, amitől nehéz megválni. A férj persze kimondottan jókat mulatott ezen, de én is nagyokat hahotáztam amikor előállt nekem mindenféle számítástechnikai kütyüvel, hogy rakjuk már el....mire közöltem, nem, mert a kis piros cipő nélkül nem megyek egy tappodtat sem!
De ha valaki még egyszer azt mondja nekem, hogy költözzek el valahova, a torkának esek az tuti. Persze a férj már pedzegette, hogy van egy jó munkalehetősége Ausztráliában....mondtam most felejtse el mert elválok és különben sem azért akarok medencés házat venni, hogy krokodilt tartsak benne, ahogy az arrafelé szokás. Amúgy meg utálok repülni és most egy jó darabig nem ülök fel rá, az biztos. Minden más alternatíva szóba kerülhet, mint úszás, csónakázás, tutajozás, de a levegőben maximum akkor leszek látható mostanság, ha megfogan a Kiskiwi, akinek tervezett gyártási folyamatát előrébb hoztuk.
Garázs képek – pakolás - before/after
Két bőrönddel nehéz tovább állni. Mindent magunk mögött hagyva, beállítani egy olyan országba, ahol még sohasem jártunk. De reméljük, jobb lesz. Eddig az. A gépről leszállva, a folyosón haladva hátrafordultam az én drága férjemhez és közöltem vele, hogy az illat fog eldönteni mindent. Ha beleszippantok a levegőbe és jó érzés fog el, biztosan maradunk. Így történt. Az embernek nyilván sok mindent át kell élnie és meg kell tanulnia, de az hogy valami a kedvére való és biztosan pozitívan fog hozzáállni, általában az első pár pillanatban eldől. Ilyen ez a szerelemben is, hiába mondjuk hogy idő kell valakit megismerni, az alapok, a fontos érzelmek és kötődések már az első percekben eldőlnek.
A drága Uram feltett indulás előtt kb. egy héttel egy app-ot a telómra, ami a kijelzőn mutatta, mennyi idő múlva száll fel a gépünk – roppant hasznos, de ő már csak ilyen. A szemetet is akkor viszi ki, ha a fülére akasztom és kirángatom vele együtt a kukához. Amúgy semmi gond vele, Nobel Türelem Díjat érdemelne azért, mert elvisel engem, amire most sokan biztosan rábólintanak, hogy milyen igaz, ugye Julika? :)
A brisbane-i leszállás maga volt a rémálom. Sikerült úgy odavágni a gépet, amilyet én még életemben nem tapasztaltam, pedig repültem már jó párszor. Mint sokan tudják, még egy vulkáni kráterbe is szívesen csobbannék bele, mint repülőre üljek. A repülés rémes, borzasztó, egyszerűen természetellenes. Bár lehet business vagy first osztályon érkezve megváltozott volna a véleményem. Ez a nyomorult gép a nagy szél miatt ferdén és igencsak dobálva közelítette meg a leszállópályát, amit mi kényelmesen hátradőlve nézhettünk a fedélzetről....remek ötlet ez a mutassuk meg az utasoknak, mit látnak, mikor nem épp egy szokványos leszálláshoz készülődünk.....bár ha jobban belegondolok jobb, hogy a vezetésre figyelt és nem arra hogy kell kikapcsolni nekünk a kamerát...ki tudja mi lett volna...de könnyű a pilótának, mikor nem is láttuk őt, azt se tudjuk kicsoda és fitogtatja hogy ő biza kurva ügyesen le tudja tenni ezt a bazi nagy gépet.....nade a férj tiszta izgatott volt én meg halálosan rémült, hogy fasza, hát ezért csomagoltam át vagy 40x a bőröndöm és még el se jutok erre a nyomorult szigetre. Már előttem volt a kép, ahogy a kifutón kis kenguruk ugrálnak és gyűjtik az ékszereket, egyéb csillivilli dolgokat kis erszényeikbe.... és a repülő roncsain boldogan ugrálva mennek haza a megszerzett zsákmányokkal, miközben az én biztosítóm azon dolgozik mi legyen velem vagy ami maradt belőlem. Nade nem így lett, leszálltunk meg felszálltunk ismét és szerencsésen megérkeztünk Kiwiföldre.
Egy kis infó - Emirates A380
Ez az A380 semmi extra, repül, csak nagyobb, mint a többi és kicsit tovább tart a beszállás, mintha egy Cesnába ugranánk be egy hátizsákkal. Igaz, a hosszú járaton Dubai-ból Brisbane-be akkora mákunk volt, hogy a bulkhead row kényelmét élvezhettük és a négy üléses sorban ketten ültünk. Így a férj a saját helyén végigülte az utat, míg én végig feküdtem és Manner nápolyit majszolgattam a tizeniksz óra alatt. Amúgy a repülés megmondom őszintén nem volt fárasztó. Vasárnap megérkeztünk, egyből mentünk nézelődni, este lefeküdünk, hétfő hajnalban picit felkeltünk korábban és itt véget is ért a jetlag. Azt hittem, ennél jobban megvisel az átállás, de szerencsére nem így lett. Az biztos hogy én most erről a szigetről egy jó darabig ki nem teszem a lábam.
Érdekességek – ami nálunk nem egészen így működik:
Biosecurity – létezik errefelé egy ilyen furcsának tűnő, de roppant hasznos intézmény, aminek az a célja hogy megvédje az itteni csodaszép környezetet mindenféle ártalmas dologtól. Nem lehet élelmiszereket, sportruházatot és egyéb olyan dolgokat behozni, amin lehet bármiféle baci vagy gomba, vagy bármi ami az itteni környezetre káros hatással lenne. Egy űrlapot ki kell tölteni az országba történő belépés előtt, majd a bőröndöket röntgen alatt is górcső alá veszik. Megúsztuk a dolgot szerencsésen, nem pakoltam be semmi kényes dolgot a batyukba. Az egyik Biosecurity dolgozónak a labrador kutyája bár összenyálazta a drága férj kabátját, de ennél nagyobb bajunk ne legyen – jó fej kutyus volt. Biztos még érezte a téliszalámis szendó illatát, amit egészen az Emirátusokig vittünk és ott majszolgattunk el. Természetesen vannak bizonyos élelmiszerek és egyéb dolgok, amiket be kell jelenteni és be lehet hozni az országba, de erről majd egyszer bővebben is mesélek.
A bal oldalon közlekedés nem egy akkora ördöngősség. A féjrnek sikerült néha szárazon ablakot törölni és jó, jó, értem én hogy zavarja a por a szélvédőn, nade ennyire?! Egyszer elindult véletlen a forgalommal szemben és nem értettem..... miért jó neki az, ha megszabadul valakitől, aki állandóan hisztizik, cipőket vásárol, folyamatosan beszél és élősködik rajta élete végéig? De végül megúsztuk és a halálfélelem óta nem vagyok hisztis és nem vágyom cipőkre....
Az egyik legnagyobb új-zélandi bank egy frekventált helyen lévő fiókjában a biztonsági intézkedés kimerül abban, hogy ki van téve, ne menj be bukósisakban, kapucnis pólóban, stb. Csador miért nincs kint? Az durvább mint a kapucni, már bocsánat. Mindez persze a pénztár előtt, nem a bejáratnál. No comment. Biztonsági őr elvétve felbukkan, többnyire hátul kávézik, a pénztár (valuta és dollár) a bank kellős közepén, négy könnyedén körbejárható pultnál van kivitelezve. Hozzá kell szoknom, hogy itt a kerítés sem azért van, hogy távol tartson bárkit a féltve őrzött magántulajdonunktól. Egyszerűen csak “dísznek” vannak. Erről majd írok bővebben, mert amit itt néha kerítésnek használnak, azt mi a tyúkólra se tennénk fel vidéken.
Próbálkoztam párszor a szépen megtanult udvarias oxfordi angolommal, de rájöttem ideje korán, hogy ha bankban úgy üdvözölnek, hogy hi guys, csüccs le, csináljuk és kész is vagyunk, akkor lazábbra vehetem a kommunikációt. És jé, működik. Mióta mindenkivel egy laza, ám nyilván kedves, de roppant egyszerű kommunikációt alkalmazok, működik az élet.
Az időjárás pedig....kurva meleg van. Lehet, hogy csak 25-27 fokot mutatnak a hőmérők, de jóval többnek érződik. Gondoltuk, hogy nálunk idén érdeklődés hiányában elmarad a nyár, de azért most kaptunk belőle egy picit. Na jó sokat, mert a mai nap volt a csúcs, 30 fokot is mért a kocsi, ami jóval többnek érződik, ha épp nincs szél.
A háznézés és kocsivásárlás egy külön-külön fejezetet kíván, lesz mit mesélnem róla.
De vajon a lovakon miért van pokróc?! Erre még nem jöttem rá...tippjeim vannak, de hamarosan kiderítem az okát. (íme: a lópokróc, jav. a szerk.)