Az a fajta ember vagyok, akinek mindig mindenről megvan a véleménye. Nem értek egyet azzal, hogy boldog boldogtalan gyereket szülhet, picit utálom azokat, akik nem környezettudatosak, és eldobálják a szemetet és nem bírom elviselni az embereket körülöttem, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Én se vagyok tökéletes (bár…), megvannak a magam hibái, de valahogy az az érzésem, hogy sokan mellé nyúltak, amikor ide jöttek Új-Zélandra és várnak a csodára… még ma is. Akadnak a nagyvilágban mindenfele olyan homo sapiensek, akiknek bizonyos élethelyzetek, ruhák és stílusok egyszerűen nem passzolnak, de valahogy ez nem tudatosul bennük. Sokan ugyanígy mellényúlnak, ha külföldre költöznek és egyszerűen nem értik, miért nem megy úgy, ahogy szeretnék. Most megmondom a tutit, figyeljetek!
Miért jönnétek ide? Mi a cél? Ez legyen az első kérdés, amire tiszta, egyértelmű választ tudtok adni. A “hát tudod, szar otthon a helyzet”, “mindenki kint van már”, “na majd jól meggazdagodok odakint mosogatásból” elméletek romba dőlnek már az első percben, higyjétek el. A másik dolog, tisztázzuk, hogy mennyi időre jönnétek. Ha az a terv, hogy pár év itt, kalandozás, munka, hippi élet, aztán irány vissza, használjátok a Working Holiday Visa opciót kezdésnek. Első körben azt javaslom, olvassatok blogokat, vegyétek a fáradságot és töltsetek el órákat, napokat a vízumok és itteni munkalehetőségek tanulmányozásával, és ne az itteni “busy” közösséget zaklassátok ezzel, majd ezt követően hozzátok meg a döntéseteket. Európán belül költözni “könnyű”, de ide a világ végére eljönni azért, hogy elverjetek egy raklap ropogós bankjegyet, majd sírva hazamenjetek, felesleges.
Az első és legfontosabb dolog: beszélni kell a nyelvet. A többség már itt elvérzik, amikor külföldre vágyik és belevág a nagy nyelvtudás nélküli kalandba. Nem elég a középiskolában magunkra szedett és számítógépes játékokon felnőve megtanult “kulcsszsavak” megléte, kommunikációs szinten kell beszélni. Azzal nincs baj, ha valaki az első pár hónapot angol nyelvtanulással és kiwi akcentus pikáppal (pick up) kezdi, de akkor ez első hónapokra készüljetek hideg élelemmel.
Ami talán a legfontosabb: alkalmazkodóképesség és talpraesettség. Erre nagyjából mindenki azt mondja, hogy hah, nekem aztán nem lesz gondom. Adok egy tippet: házi kérdőív. Kérdezzetek meg 10 embert a környezetetekben (legyen közte családtag, barát és kolléga, szomszéd és pár “külsős” ismerős is), hogy mit gondolnak, mennyire feküdne nektek a külföldi élet, mennyire vagytok bátrak, felkészültek. Amennyiben a többség nemmel szavaz, érdemes egy önismereti tréninget tartani…. vagy megszakítani a kapcsolatot az ismerősökkel, barátokkal, mert baromira tévednek és nem ismernek téged.
Mindig azt hangoztatom, hogy a hozzáállás nagyon fontos. Aki pozitív és erős jellem, a problémamegoldó képessége nem a pánikolásból áll, hanem fókuszál a megoldásra, annak nem hiszem hogy gondja lesz. Nyilván a jó hozáállás nem garancia az itteni sikeres és előre elképzelt élet megvalósítására, mert kell hozzá egy jó munka is…. na íme a lista, első körben kukkantsatok bele és ha hasonló területen dolgoztok, próbálkozzatok bátran.
Fel kell készülni, hogy a külföldi lét nem csak habostorta és tényleg nincs kolbászból a kerítés. Bármikor történhetnek nem várt események, mint munkahely elvesztése, lebetegedés, lakhatási problémák, etc., na ezeket a megfelelő könnyedséggel mielőbb orvosolni kell. Pláne ha az első időszakban nincs kihez segítségért fordulni, anyucinak szkájpon nyavajogni és otthon beborozni nem megoldás és nem fogtok előrébb jutni tőle.
Tény, hogy nehéz elhagyni az őshazát, búcsút inteni a túró rudinak, a kátyús utaknak és elfelejteni a morgolódó embereket, de azért nem vágjuk fel pár év után az ereinket, mi, a hazaárulók. (mert sokan annak látnak bennünket) De már maga az elhatározás, hogy elköltöznénk, pláne ide, jó messzire, szerintem bátorságra vall. Véleményem szerint azok az emberek, akik nyitottak a világra, könnyen barátkoznak és jól érzik magukat a bőrükben, minden akadályt flottul vesznek – nemcsak a megszokott környezetükben.
….. és akkor lássuk az összegzést (never come to NZ if):
nincs olyan szakmád, amivel könnyedén érvényesülni tudsz ittnem vagy önálló, pozitív egyéniségképtelen vagy különböző kultúrákhoz és emberekhez alkalmazkodniegy pár napos horvátországi nyaralás után is honvágyad vanésatöbbi
Szóval, csak pozitivan! Unicum… jajj de hiányik… Mami, ird fel a listádra, köszi, puszi!