top of page
Search

Abandoned tourism

Turizmusban dolgozni egy olyan országban, ahol már 2 éve nincs turista, áldás.

Egy hónap, és nyit az ország. Végre. Nem is tudom, miért nem írtam eddig a turizmus helyzetéről - bár nagyon nem volt mit és fájdalmas is lett volna-, de van rengeteg ismerősöm, akik a szakmában dolgoznak, és valószínű őket kimondottan érdekelni fogja egy kis összefoglaló, hogy is telt az elmúlt két évünk.

A töke tele mindenkinek ezzel a Covid-dal, pláne azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én, hogy nem csak egy fontos személyt veszítettek el miatta, de még át is estek a betegségen.

Nézzük hát, hogy indult a mi virágzó turizmusunk hanyatlása.

A turizmus az életem immár 22 éve. Babszem van a seggembe, nem bírok megülni egy helyben, mindig mennem kell valahova, úgyhogy az utazás egy kimondottan jó ellenszere lett ennek. Több, mint 21szer voltam Olaszországban, és bejártam az európai országokat is, kivéve Izland, valamint Ázsiában, Amerikában és Afrikában is többször megfordultam, továbbá volt szerencsém Ausztráliába és Fijire is ellátogatni az elmúlt években. Idegenforgalmi közgazdászként végeztem, és már a főiskola alatt is utazási irodában dolgoztam. Az első munkahelyem egy görög-magyar utazási irodánál volt, általuk jutottam el először Görögországba, majd további 3 nagy utazásszervező cégnek dolgoztam különböző pozíciókban. Új-Zélandon volt szerencsém idegenvezetni magyarokat, majd egy röpke kitérő után visszatértem a szakmámba, nem sokkal a Covid megjelenése előtt.


Tegyünk egy kis kitérőt gyorsan, foglaljuk össze röviden a karanténosdit és ahogy kezdődött a hercehurca.

28 February 2020

Az első Covid fertőzött regisztrálása Új-Zélandon.

14 March 2020

A kormány bejelenti, hogy minden beutazónak 14 nap karantén. (otthon, szállodában, ekkor még nem volt MIQ - managed isolation quarantine)

19 March 2020

Minden 100 főnél nagyobb beltéri összejövetelt törölni kell.

A határok zárva, az új-zélandi állampolgárok és állandó lakosok utazhatnak csak ide.

21 March 2020

A kormány bevezeti a 4 fokozatú riasztási szintű rendszert a COVID-19 elleni küzdelem elősegítésére. A miniszterelnök bejelenti, hogy Új-Zéland 2-es riasztási szinten van.

23 March 2020

Délután 13:30-kor a miniszterelnök asszonyunk bejelenti, hogy Új-Zéland a 3. riasztási szintre lépett, azonnali hatállyal. 48 órán belül pedig a 4-es riasztási szintre lép - lockdown.


No ez volt az a nap, amikor délután kettőkor bort bontottunk az irodában és pakolni kezdtük a cuccainkat, hogy felkészüljünk a home office-ra. Sose fogom elfelejteni azt a délutánt, amikor pakolászás közben, 2 percenként megállva néztünk egymásra Angelaval, és nem jutottunk szóhoz, vagy épp próbáltuk kitalálni, hogyan is lesz ez. Nagyjából másfél hónapig ment az őrület, majd jött az első sokkoló bejelentés: elküldik a cég kb felét, a többiek pedig részmunkaidőben folytatják. Oké, megmarad a munkahelyem, 4 napot fogok csak dolgozni, nem vészes ez, van aki ennél sokkal rosszabbul járt. Hát, a nagy megnyugvás nem sokáig tartott: következő bejelentés két héttel később jött, a mi irodánk bezár. Vége a történetnek. Hidegzuhanyként ért a dolog, a főnökasszonyommal sírtunk a telefonban, nem sok szó hangzott el.... majd június 9-én eljött az utolsó munkanap. Én éppen Christchurch-ben laktam, majd pár hét munkakeresés után beláttam, a szakmában semmi opció nem lesz, úgyhogy a legjobb visszaköltözni Auckland-be. Pár hét múlva már itt is voltam.


Az új-zélandi turisztikai munkahelyek harmada megszűnt a COVID-19 első évében, a turizmusból élő vállalkozások 25%-a megszűnt, az idegenforgalmi szektor pedig a 15 évvel ezelőtti méretre zsugorodott.

A járvány előtt több mint 225 000 embert foglalkoztatottak a turizmusban. (5 milliós országról beszélünk)

A Tourism Industry Aotearoa 2021 májusban végzett felmérése szerint az idegenforgalmi vállalkozások átlagosan a személyzet 40 százalékát engedték el, és bevételeik a felére csökkentek az elmúlt 12 hónaphoz képest. A szállodaláncok, turisztikai cégek, mint pl a Haka túlélte, mert eladta pár szállodáját, a kisvállalkozások, ahol magánszemélyek a tulajdonosok, nem voltak ilyen szerencsések.



A COVID-19 elleni válaszlépés a nemzetközi turizmus leállítását követelte. Ez a korlátozások mellett tönkretette a hazai ágazatot is. A nemzetközi turizmus jelentős mértékben hozzájárult a GDP várhatóan 5,6%-os visszaeséséhez az elmúlt egy évben, de sajnos a bevételt más szektor nem tudja pótolni. A különböző országok fokozatosan megnyitották a határokat, ami befolyásolja Új-Zéland versenyhelyzetét, és ez hosszú távú hatással lesz az ország gazdaságára, hiszen mi még csak most készülünk erre.

A nemzetközi turizmus nélkül évente 8,7 és 17,2 milliárd dollár közötti a bevételcsökkenés.

Aztán jött a nagy bejelentés tavaly, egy évvel a határzár után, hogy a Tasman Bubble újraindul. Ami annyit jelent, a Kiwik és Aussie-k karantén nélkül utazhatnak a két ország között. Sajnos ez cirka 7 hétig működött, mert Ausztráliában elindult egy újabb hullám.

Csak hogy értsük, miért is jelentős, hogy beindulni látszott a Tasman Bubble:

2019-ben a nemzetközi turizmus összértéke 12,6 milliárd dollár (9 milliárd GBP), az ausztrálok 1,94 milliárd dollárral járultak hozzá. Évente 1,18-1,5 millió ausztrál érkezik Új-Zélandra, ami az ország tengerentúli látogatóinak 40%-a.

Aztán ez valahogy nem akaródzott újraindulni, de pár napon belül, április 12-én újra jöhetnek az ausztrálok hozzánk és csak tesztelni kell érkezéskor, majd május 2-án kinyitjuk végre a "kapukat", részletek itt: https://covid19.govt.nz/international-travel/travel-to-new-zealand/when-new-zealand-borders-open/


Visszatérve Aucklandbe bebizonyosdni látszott, hogy a sors valahogy mégiscsak ezt a turizmust szánta nekem. Egy beutaztató irodánál lettem Product Manager és a belföldi turizmusra fókuszálva új-zélandi körutakat szerveztünk. A munkát nagyon élveztem, de csak egy éves contractor szerződésem volt, és sajnos a nem túl nagy kedvű utazási hajlandóság miatt a cég szintén leépített. Jelenleg egy ausztrál utazási irodának (anyavállalat az USA-ban) dolgozom remote, a Digital Team-nél vagyok Web Specialist. Hála a Covidnak, a cégek egyre inkább flexibilisebbek, és egyre több a remote munka opció. Az embereket nem igazán szeretem, úgyhogy ez nekem tökéletes megoldás, pláne, hogy bárhonnan dolgozhatok országszerte.

Szerencsésnek érzem magam, mert tízezrek kényszerültek más szektorokban elhelyezkedni az elmúlt években, míg nekem valahogy mindig jött a lehetőség, hogy maradhatok a szerelem szakmámban.


Ami még ijesztő volt itt, az a fizetések alakulása. Körülbelül fél éve tapasztaltam, amikor bejelentkeztem egy-egy számomra tetszetős munkára, hogy a bérek igencsak megzuhantak. Volt olyan munka, amire két éve 25-35 ezer dollárral többet ajánlottak. Ez igen jelentős különbség. Sajnos a cégek, mivel a belföldi turizmuson kívül semmi sem működik, kihasználják, hogy a több ezer, más munkakörökben dolgozó turisztikai szakemberek visszavágynak szeretett iparágukba és bármennyiért visszatérnek. Nyilván a cégek sincsenek jó helyzetben, de ne feledjük, hogy a megélhetés is egyre többe kerül. Én happy vagyok az ausztrál cégekkel, ez a második, akiknek dolgozom, szeretem őket, egyelőre maradok a flexibilis, szerencsére jól fizető, otthoni munkánál és élvezem, hogy közben bármerre mehetek.


Na de ennyit a munkáról, jöhet az élvezeti része a dolgoknak. Megmondom őszintén, úgy utazgatni Új-Zélandon, hogy nem kell kerülgetni mindenhol a turistákat, igazán felemelő volt. Vagyis lett volna, ha nem épp úgy tervezi az ember a szabadságát, hogy jön megint egy karantén. (de többnyire csak Auckland-et zárták le) Először csak 2,5 hétre zártak be bennünket, legjobb időzítés, pont utazott volna a csapat, majd jött egy rövidebb lockdown tavaly februárban és márciusban, végül tavaly augusztus végén megint lezárták Auckland határát és novemberben nyitottunk újra. Nincs olyan szeglete a régiónak, amit ne ismernék már. A legutóbbi hosszú lockdown után több se kellett, én két nap múlva már a repülőn ültem és mentem a Déli-szigetre. Azóta ígérgetik, hogy majd kinyitunk, először Ausztrália felé, de az is tologatva volt hónapokig, majd hirtelen nagyott változott a világ, és bejelentették, hogy a legtöbb szigorítás el lesz törölve az elkövetkező hónapokban. Nem lesz kötelező oltás, nem kell majd mindenhol maszkot hordanunk, nem lesz szükség a vaccine pass-ra sem és megnyitják a határt is ... most már úgy vagyok vele, hiszem, ha látom.

Szerencsére nagy az ország, van bőven látnivaló és mindig lehet menni mindenfele, úgyhogy aki szereti NZ-t, annak különösebb gondot nem okozott, hogy nem lehetett külföldre utazni. Vagyis lehetett, de akkor 2 hét fizetős karantén volt hazafelé, MIQ-ban, ami azt jelentette, beraktak egy hotelszobába két hétre és belekerült pár ezerbe.


Lockdown kirándulások országszerte

  1. Cement Works - Warkworth

  2. Piha Beach - morning walk in pyjamas - West Coast Auckland

  3. Whirinaki Forest Park

  4. Mount Taranaki

  5. Lake Tekapo

  6. Mount Cook


Az elmúlt két évben egyszer sikerült lejutnom a Déli-szigetre. Imádtam, hogy nincsenek turisták, nincs forgalom, bárhol lehet olcsón szállást foglalni, de mindezek mellett szomorú volt látni a sok CLOSED feliratot kedvenc kávézóimon, éttermeken, hoteleken, és helyi turisztikai szolgáltatók ajtaján.... akkor döbbentem rá és volt kézzelfogható a tény, hogy a turizmus és a belőle élők bizony nagy bajban vannak és micsoda károkat okozott a Covid-19. Jön a tél, megint elúszott egy nyár, az elkövetkező fél évben nem remélnek túl nagy változást a szakemberek a határnyitás ellenére..... meglátjuk. Jó lenne újra külföldiekkel találkozni, új embereket megismerni. Még pár hét, talán, és minden kedves kollégámnak sokkal jobb helyzete lesz. Kitartás! 🙏


Comentários


bottom of page