A karácsony errefelé más. Nyár van és meleg. Nincs hó, hideg, szél, jég és a mikulás sapka is funcióját veszti. Pláne, hogy egyik fürdőruhámhoz sem passzol. Az áruházakban strandfelszerelések, fürdőruhák, jandalok (tangapapucs) és felfújható kenuk meg krokodilok kerülnek (Ausztráliában gondolom cápa, bár az élőben is elég gyakori arrafelé a partoknál) a kosarakba. Nem otthon ülős, korcsolyázós, hógolyózós és hóemberépítős forralt boros mámorban úszó karácsonyt szervezünk, hanem szabadtéri programokat. Megyünk a beachre kóbászt meg húst sütni, bbq party az óceánnal a háttérben, homokhóember építés meg ilyenek. Hmm. Hát nem is tudom melyik a jobb, de majd Ti eldöntitek helyettünk. Lássuk csak az alapvető különbségeket.
Azt még nem igazán tudom, hogy is fogom énekelni a “Let it snow“-t forralt boros bögrével a kezemben, becsípve a teraszon, anélkül hogy a szomszédok (és a férjuram) bolondnak néznének? Gyanítom sehogy. Arra gondoltam, elviszem majd a férjet egy kietlen tengerpartra, mert az van itt bőven (az átlag népsűrűség errefelé egy beachen bőven a 10 people / beach alatt van) és mikulás sapkában, forralt boros termosszal a kezemben térdig gázolva az óceánban fogom énekelni, mert enélkül nincs és nem is lesz soha karácsony. Mármint forralt bor nélkül. (a férj meg addig homokembert épít nekem, répás orrút, hideg sörrel a kezében) Ami biztos, hogy a férj 24-én hungarocelt fog morzsolgatni az emeleti balkonról, miközben én közel 30 fokban, telikabátban (jah, az nekem nincs is, mert itt minek) szürcsölök majd forralt bort a lenti dicken….ööö…. akarom mondani decken, de hát itt minden “e” az “i”, voltak is ebből félreértések az elején. (a “kevésbé” angolosok guglizzák csak le a dick meg deck szót, azt megértik miért meresztettem a szemem, mikor először hallottam a dick-et… ami valójában deck)
A legszembetűnőbb különbség ugye az időjárás. Nade azt megszokni, hogy tangapapucsban meg pólóban, frozen yogurtot kanalazva intézem a karácsonyi bevásárlást és lavírozok a NYÁRI ruhás állványok között, majd nagyokat anyázok a forró autóban, hogy már megint voltam olyan hülye és a napra álltam, ahelyett hogy a mélygarázst használtam volna…. alapvetően más. A december első két hete azzal telt, hogy próbáltuk szokni a papucsos, pólós és napszemüveges tükörképünket a kirakatokban. Vicces dolog belépni pl. a The Christmas Heirloom Co. boltjába, miközben megy a klíma és az eladó rövidnaciban rohan feléd, hogy segítsen. Mivel itt nincs advent (bár mi ünnepeljük), ezért az idei december inkább telt a “karácsonyi nyár” szervezetünköz való szoktatásával, mint adventi vásározással. (mivel adventi vásár sincs, ezért nem volt nehéz kihagyni)
A “leglényegesebb” eltérés a karácsonyfa állítás. Drága Helennél tett egyik látogatásom alkalmával megdöbbenve tapasztaltam december elején, hogy a nappaliban áll a karácsonyfa. Kérdeztem tőle, minek? Hát errefelé így szokás. Ahhha. Végülis….a karácsonyi hangulatot fokozza, így december közepén beszereztük mi is az egyik olcsóságáról és gagyiságáról híres áruházban az igazinak egyáltalán, de még műnek se nevezhető karácsonyfánkat és egyből fel is díszítettük. Amúgy ez a szokás tetszik, mindig is keveseltem odahaza azt a pár napot, amikor gyönyörködhetünk a szépen feldíszített fákban, itt meg egy egész hónapig élvezhetjük a látványt (mivel mi csak január 06-án fogjuk leszedni a fát), nemcsak szenteste és utána, de még előtte is, mikor készülődünk és hangolódunk az ünnepekre. Ami viszont nem tetszik, hogy karácsony után egyből lebontják a fákat. Hm. Miért ne lehetne még szilveszterkor is élvezni a karácsonyi hangulatot?
A karácsonyi hangulat viszont adott, erre semmi panaszunk. Minden fel van díszítve, üzletek, városrészek, mindehonnan karácsonyi zene árad… a házak is időnként fényárban úsznak, bár nem értjük minek, hiszen este 9 után sötétedik, így sokáig nem lehet élvezkedni a … “hát inkább nem kommentelném” házakban. (sokan már este 6-kor bekapcsolják a fényeket, minek?!) Hülyére röhögtem magam, mikor a férj egyik nap hulla fáradtan hazaindulva egy karácsonyi buliból felhívott, hogy mire ideér, legyek kint a ház előtt, mert mutatni akar valamit, tessék:
Aztán itt van a christmas cake. Ez lényegében püspökkenyér, amit 6 hétttel karácsony előtt sütnek meg. Hogy miért pont 6 héttel előtte? A fene se tudja (meg nem is érdekel), de karácsonyig eszik meg. Ellentétben velünk, akik 23-án éjjel, hulla fáradtan és a karácsonyi méregdrága rövid meg egyéb finom alkoholos italokat suttyomban megbontva sütjük hajnalig a bejgliket az egész család számára. Volt szerencsénk egy Kiwi által készített christmas cake-be belekóstolni, hát nem is tudom… maradunk a zserbónál meg a mákos bejglinél. De…. mivel itt nyár van, kevésbé kívánatosak az ember gyomrának a nehéz karácsonyi magyaros ételek. A férj nemrég közölte, hogy ha ilyen meleg marad az elkövetkező napokban, akkor a töltött káposztát felejtsük is el, mert senki nem fogja kívánni. Ez igaz, mert mióta bejött a nagy meleg (most is épp a kanapén fekve próbálok hűsölni a nappaliban), egyszerűen nem kívánjuk a nagyon laktatós és zsíros magyar étkeket. Úgyhogy pulykát sütünk, meg lesznek hagyományos sütik, de a nehezebb ételeket a későbbi nyári hűs napokra tartogatjuk. Már ha lesz ilyen. Mert januártól beindul a nyár és március végéig meg sem áll….
Az adventi szokást tartjuk, vasárnaponként forralt bort meg forrócsokit iszogattunk (egészen a karácsony előtti hétvégéig, amikor hirtelen berobbant az igazi forró nyár), bejglit rágcsáltunk (mivel első bejgli készítési időszakom van, ezért már korábban teszteltük) és sütőtököt eszegettünk. Időben kezdtem a karácsonyi sütik kísérletezését, a férj kollégáin teszteltem többnyire, hiszen a kocka pasik valahogy mindig hálásak és hihetetlen gyorsasággal pusztítják el a remélhetőleg finom sütiket, mint finnyás fogyózós nőtársaik. Horváth Ilona receptjét szereti itt mindenki, az ‘awesome’ meg ‘fucking good’ és egyéb finom megjegyzések legalábbis erre utalnak. Az ismerősöket is elárasztottam bejglivel, kínaiakat is megetettem eme finom édességgel, bár ők először furcsán néztek a sütire és azt se tudták mi fán terem, de mosolyogva megígérték, meg fogják enni. Bár ők mindig mosolyognak…. aztán hogy valójában mit gondolnak és mit fognak tenni az én szuperfinom sütimmel… jobb nem belegondolni. Lehet ledarálják macskatápnak.
Amit először próbáltunk itt, az a crackers. Ez egy jópofa játék, amit a két végénél fogva ha meghúzunk, durran egyet, mindenféle flitterek meg játékok potyognak ki a közepéből, sőt a legutóbbiból még egy papírfecnire írt vicc is előbújt… igaz, gyerekeknek való, de mi előszeretettel fogjuk karácsonykor forralt boros mámorban a kertben, rövidgatyában húzkodni ezeket az óriás papír szaloncukrokat.
December 24-e itt is munkanap, 25-e karácsony, 26-án van a Boxing Day (jönnek a rokonok és hozzák az ajándékokat) meg tolongás az áruházakban, mert óriási akciók vannak (talán a “legakciósabb” nap az egész évben – igen, itt a boltok nyitva vannak 26-án). Azt nem kell senkinek bemutatni, hogy itt nem a Jézuska, hanem a Mikulás hozza az ajándékot, mégpedig 24-én éjjel, körberénszarvasozva a világot; minden háztartásba a kéményen keresztül juttatja el a fa alá a meglepetéseket. Igen ám, de itt nincs túl sok kémény. Igaz sok házban a kandalló a fűtés télen, de ezek a modern füstelvezetők arra is kevesek, hogy a Mikulás a kisujját beledugja, nemhogy az egész puttonyát átnyomkodja.
A nyár miatt a hosszú iskolai szünet is ilyenkor veszi kezdetét, egészen január végéig, ezért meglepően “nyugodt” minden. Aki csak teheti, többnapos vagy többhetes szabira megy, kiélvezi az ünnepeket és a szabadban tölti az időt. Na ez szuper! Mert ez a nyári, szabadságolós karácsony nekünk nagyon is tetszik. Én imádom az ünnepeket, a férj kevésbé, de az hogy pont ilyenkor lehet lazítani, nyaralni, pihenni és a családdal lenni, klassz dolog. A másik pedig az időjárás. Persze, szépek az adventi vásárok és imádok szétfagyott lábujjakkal forralt bort szürcsölni, de valahogy ez a jó idő bejön nekünk. Jön az év vége, mindenki lelassul, jönnek az ünnepek, a legnagyobbak az évben és van időnk egymásra. A jó idő meg azért is előnyös ilyenkor, mert sokkal kellemesebb nyári ruhában vásárolgatni, fagyit nyalni, mint átázott cipőben, saras hóban bojongani, szétfagyva…. már ha van hó és nem csak eső, pláne ónos, utána meg latyak. A december első napjai azzal teltek, hogy szokjuk az itteni hiányzó havas karácsonyi feelinget, de mivel amúgy is majdnem másfél évet vártunk a nyárra, mert idén júniusban nekünk nem az kezdődött, hanem a tél, ezért kimondottan élvezzük ezt az időszakot.
Ebben a karácsonyi időszakban legkésőbb december 15-ig mindent el kell intézni, mert január közepéig megáll az élet. Persze a boltok nyitva vannak, de mivel nyár van és karácsony, mindenki szabira megy és sütteti a hasát valamely türkizkék vízű, fehér homokos, vulkáni kúpos polinéz szigeten. Mi viszont idén szeretnénk jobban megismerni új kishazánkat, így országon belüli utazásra készülünk február elején, mikor vége az iskolai szünetnek és a szállások árai is valamelyest normalizálódnak. A férj is vágyik amúgy az említett kis fehérhomokos gyöngyszem szigetekre, mert állandóan csekkolja a repjegyárakat, hogy mennyibe is fájna egy Fiji, vagy Samoa, vagy Tonga; aki netán nem ismeri a fenti 3 szigetet, íme:
Aztán vannak errefelé az adventi gyertyagyújtásos ceremóniák helyett mindenféle jópofa programok. Az egyik legnagyobb kedvencünk a Santa Parade nevű felvonulás, ami szinte minden városkában, falucskában és Auckland szerte is több városrészben megrendezésre kerül. A helyi iskolák, különböző intézmények és természetesen reklám céljából felbukkanó helyi cégek különböző járgányokat díszítenek fel, beöltöznek, és parádéznak 1-2 kör erejéig a saját kis központjukban, karácsonyi dalokat énekelve. A legnagyobb és leglátványosabb felvonulás a CBD-ben (belvárosban) kerül megrendezésre, ezt mi idén a tömeg miatt inkább kihagytuk, helyette egyik legújabb és legkedvesebb kisvárosunkba, Warkworth-be látogattunk el. Zabálnivaló a sok kis mini gyerkőc! Fotók itt: katt ide
No, nem is szaporítanám tovább a szót (vagy nem püffölném tovább a billentyűket), nézzük hát képekben, milyen az első nyári kiwi karácsonyunk:
Gulf Harbour, ahol lakunk (utolsó advent vasárnap)
Norfolk fenyő és Pohutukawa, “az új-zélandi karácsonyfa”
Rangitoto Island, Shakespear Regional Park
upsz, egy fekete bárány
egy kis adventi hangulat
menü vol.1
menü vol2
Végezetül pedig ezzel az új-zélandi Jingle Bells dal feldolgozással kívánunk ezúton is minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek kellemes ünnepeket – ne fogjátok vissza magatokat, forralt boros bögrével és pálinkával a kézben, bejglivel teletömött szájjal, jókat nótázva gondoljatok ránk, hogy bassza meg, de melegünk van most itten… Hiányoztok, puszi!
AKI PEDIG LEGELŐSZÖR MEGÍRJA A MIKULÁS RÉNSZARVASAINAK NEVEIT, AZ ÖSSZESET, IHAT VELÜNK SKYPE-ON EGY PÁLINKÁT! :)