Nem volt kérdés, hogy költözésünket követően rövid időn belül felkeresek pár piacot… pontosabban felkeresünk, mert szegény férjet is elrángattam egy-két helyre, na jó többre is, hogy legyen sofőröm és fotósom, amíg én nézelődök kedvemre. De fontos, hogy tudja merre járok és ő is minél jobban megismerje a helyi gasztró meg miegymás kultúrát. Bár szerintem azzal inkább kiegyezne, hogy nem jön piacolni, viszont megeszi amit abból főzök.
Senki ne képzeljen most el otthonkás, bordóslilás melegítő alsós, kendős néniket fonott koskárával a kezükben, ahogy épp gyalog vagy tanyasi bringával rohannak vagy tekernek a piacra minden hétvégén…..pedig de jó is az, még a mostani fehérvári piacon is akad belőlük egy-kettő és biza ők árulják a legjobb fejteni való babot a családunk méltán kedvenc bableveséhez. Itt meg nincs más, mint normális, bár kissé túlságosan is jópofizó emberek, hétköznapi ruhában, akik olyan dolgokat árulnak néha, hogy én csak lecövekelve állok a standok előtt és csak találgatok: az meg vajon mi a fene lehet….
Otthon is nagy piacos voltam. Pláne Muttival. Még anno Székesfehérváron is jártunk, nagyszülőkkel is, de a kispesti, józsefvárosi és veszprémi piac is szép emlék marad. Minél lezüllöttebb, minél koszosabb, minél több kuta-macka büfé kaja és sült kolbászos meg hambis van, annál jobban szeretem. Aki emlékszik a fehérvári piacra… na az se volt kutya. És hogy hiányzik, pedig még szinte gyermek voltam, mikor felszámolták. Nézzük csak:
….és a híres fertályos asszonyság a régi piacról, akinek tiszteletére szobor is készült a belvárosban és vannak olyanok akik majd felkiálltanak, hogy igen, ismertük őt, igaz Julika?
Kérem szépen a piacok itten picit mások. Nagyon mások. Semmi hangoskodás, nincs házi befőtt meg erős pista Magdi nénitől, nincsenek kerti virágot áruló vödrös nénik…..Igaz, lehet kapni olcsó meg mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, de azt se mindenhol. Itt Albanyban ahol lakunk volt piac, de jelenleg nem üzemel, az érdeklődés hiánya miatt felszámolták. Ritka az olyan piac felénk, ahova megéri kimenni az olcsó veges miatt. (veges-nek hívják errefelé a zöldséges boltot is) Többnyire egy-két szupermarketben olcsón beszerezhető mindenféle finomság. Itt North Shore-ban talán a takapunai piac a legnagyobb, de nekünk nem éri meg elautókázni oda.
De engem leginkább a “kütyük” hoznak lázba. A kézműves, termelői piacok, ahol nemcsak finomságokat, de különlegességeket is lehet vásárolni. Persze méregdrágán, mert azt meg kell hagyni, elég vegyesek az árak. Láttam pl. házi készítésű 100% gyapjú gyermek ruhákat jó áron, de volt horror árú kategória is. Ettünk nem túl finom olasz édességet is, mini kivitelben másfél dollárért (kb. 300 Ft), amit azért utólag már sokalltam érte, igaz a férj szó nélkül jóízűen megette, bár amiben cukor, citrom van és keksz forma, azt ő előszeretettel felfalja. Ami pedig nagyon szimpatikus az itteni piacos életben: a kezdés időpontja. A nagy többség 8-9 fele kezdődik és délig vagy kora délutánig tart. Szombaton és vasárnap is nyitva vannak, vagy valamelyik nap a hétvégén, de sok piac csak havonta egyszer szerveződik össze. Igaz az olcsóbb, nagyobb piacok már korán, 6-7 fele kinyitnak, de azért nem ez a jellemző és azokra én nem járok. A férj kimondottan örülni szokott, ha piacolást tervezek mert ilyenkor “korán” felkelek, lelépek és nem ébresztgetem őt mindenféle mondvacsinált indokokkal, csakhogy ébren legyen és én ne unatkozzak éppen.
A legjobb kézműves dolgokat szerintem itt szerezhetjük be:
Mt Eden Craft Market
Ez a kedvencem. Szó szerint kipakolnak egy templomot és ott rendezik a piacot, havonta egyszer. Különleges, kézműves termékek, igaz sok az “üveg” meg az ékszer, ami engem nem hoz lázba, de vannak hasznos termékek, ruhák, konyhai dolgok, amik inkább nekem valók. Ezeknek a piacoknak nagy előnye, hogy lehet nézelődni, próbálni, kóstolgatni és beszélgetni arról, mi hogy készül. (a férjet egy idős bácsi szórakoztatta fából készült játékokkal)
Imádom, ha mindenféle haszontalan kis bizbasszal, porfogóval telerakhatom a lakást és később nem győzök káromkodni, ha órákig tart a nappali portalanítása. A jó kis arab alkudozós, kiabálós hangulat azért hiányzik. Furcsa, hogy nem próbálnak meg rám sózni valami gagyit, amire sose volt és nem is lesz szükségem és hiányolom a “kézzel-lábbal mutogatós áregyeztetések után nagy büszkén és persze még úgy is jól átverve feeling” hazafelé sétálós eseménydús napjait.
Parnell Farmer’s Market
Ezt a piacot a környezet miatt kedvelem. Tetszik a közeg, egy gyönyörű szép nagy épület előtt található, sátorlapok alatt, igényesen elrendezve a termékek, szintén minden ehető és iható, így nem kell félni attól, hogy valami nem finommal térünk haza. Itt házi készítésű gyömbérsört vettünk méregdrágán, de megérte, finom volt nagyon!
Auckland Fish Market
A halpiacról már írtam és fotókat is tettem fel ide, aki lemaradt róla, visszanézheti, itt jobban nem részletezném. De nyilván sokakat érdekelni fog és felháborodik, ha kihagyom a piacos felsorolásból. A halpiac amúgy óriási csalódás volt nekem az olasz és francia nagy csarnokok, kiabálós, alkudozós, tukmálós hangulatú közege után. A kínálat se túl nagy, de ahogy érzékelem, ebben az országban inkább marhahúst zabál mindenki – mert hát jóval olcsóbb-, mint halat. A halat főleg exportra szánják és vadásszák, így a kiwiknek drágán adják el a háztartási mennyiségeket. A halpiacon viszont van egy jó delicatessen bolt, sok jó dolgot láttam és egy büfé is, ahol főtt, füstölt meg mindenféle finomságokat lehet enni, amiatt talán egyszer megéri ellátogatni. De senki ne várjon tőle sokat, ha véletlen erre jár és betéved. Próbáltunk már pár tengeri herkentyűt, de többnyire a fish and chips egészségtelen “nem főztem ma, hozzunk valamit” ízei kerülnek nálunk asztalra.
La Cigale French Market
A nagy favorit. Imádom. Itt találkozhatunk a szerb hentessel is, ha valaki hazai ízekre és változatosságra vágyik. A magyar hentes azért jóval olcsóbb, viszont talán itt jobb a minősége a húsárunak és lehet finom házi sonkát is venni, ami szerencsére nem olyan sós, mint a hazai házi disznóvágások után, kissé bepálinkázva a vérnyomást már ránézésre emelő, iszonyatos mennyiségű sóba kerülő óriássonkák. A magyar hentest mi szeretjük, a kolbász jó, a debreceni is, a kenyérszalonna hibátlan és sok egyéb hazai élelmiszerből is itt szoktunk bespájzolni.
Ezen a francia piacon nagyon finom és nagyon drága dolgok vannak. A leggusztusosabb sonkás szendvicset itt lehet kapni… igazi “tépkedős” sonkából, finom bagettel és kedvünkre megválasztható szósszal és salátával. A piac zárt részén egy kávézó/étterem üzemel. Valami mennyei étkek! Reggelire, egy finom kávé mellé isteni francia sütiket, pitéket és ropogós, helyben sütött bagettet rágcsálhatunk. Tudom, nem tipikus új-zélandi, de a hely hangulata engem elragadott. Időnként rendeznek itt zenés vacsora esteket, amik nagyon népszerűek. Isteni menüsorral, jó drágán, de egyszer mindenkinek ki kell próbálni!
Glenfield Night Market
Ez a hely….bámulatos. Egy bevásárlóközpont parkolóházában tartott esti piac. Elindulsz befele, vágni lehet a füstöt, iszonyatos tömeg, rengeteg nemzet konyhája……a spanyol fánkostól az olasz pizzán át a német kolbászosig és a rengeteg ázsiai kajáldán keresztül a magyar lángososig minden fellelhető errefelé. Spontán manikűr és masszázs szalon, ruhák, gagyi órák és bizsuk, minőségen aluli és tán még életveszélyesnek is mondható gyermek játékok…. De megvan a hangulata. Kicsit bűzös, kicsit koszos, kicsit a higiénia kiszorult az épületen kívülre, de tény, hogy nagyon olcsón beszerezhetünk egy-egy vacsorára valót. Rengeteg helyi van kint, nem mondanám hogy a felső tízezer képviselteti magát, de szép számmal szoktam turistákat látni. Na ez még nekem fura, mert sokszor még mindig annak hiszem magam. Ilyenkor szoktam elővenni az útlevelem és belenézni, hogy nézd mán te hülye, itt a letelepedési, nyugodjál már le, maradsz itt és kész. Csak azért ajánlom ezt a piacot, mert én személy szerint imádok nézelődni, kóstolgatni új dolgokat és kíváncsiskodni, mit és hogy főznek, sütnek itt a népek. Itt pedig akad bőven néznivaló, kóstolni való.
Az ázsiai kofák sokszor itt is az ideérkezésük első hetében megtanult 3 szóval kommunikálnak és a kiejtésük hagy némi kívánnivalót maguk után. (ahogy az enyém is) Ami nem elhanyagolható szempont, itt lehet bankkártyával, pontosabban többnyire eftpossalfizetni a piacokon. Nem mindenhol, de mi több helyen sikerrel jártunk. Ha valaki szeretne több embertípussal találkozni, több mindent olcsón megkóstolni, másnap pedig enyhe vagy erősebb, fogyókúrás hasmarsra ébredni és egy napot pihenéssel tölteni a nagy új-zélandi túristáskodás alatt, feltétlen látogasson el ide. Én ott fogok állni a spanyol fánkos kocsi mellett és csokis-maszatos arccal nézelődök, vagy épp visítok a férj után, magyarul vagy tán angolul, úgyhogy csak tessék engem megtalálni és megkínálni kabátzsebből jóféle hazai karcos pálinkával.
Auckland Markets – katt ide, ha valakit mélyebben is érdekel a téma
Ezek a piacok hűen tükrözik országunk sokszínűségét. Európaiak és ázsiaiak, polinézek meg a jóégtudjamilyenek……ha kedvünk támad többféle embert, ízvilágot, valamint némi helyi vendégszeretetet és kedvességet tapasztalni és van némi felesleges pénzünk és okmányunk, amit nem bánunk ha meglovasítanak, hát járjuk végig őket. Nem mondom, hogy a múzeumok kevésbé érdekesek, de ha drága ismerőseink és rokonaink ide tévednek majd egy-egy látogatásra, hát nem a kötelező, turistakönyvekben szereplő és fárasztó programokkal fogjuk zargatni őket, de nem ám…. persze amit kell, majd kipipálunk az útikönyvekben, de hagyunk majd időt a helyi emberek és érdekességek megismerésére és főleg azokra a dolgokra, amikhez nekünk is kedvünk lesz. Csakhogy mindenki élvezze majd az együtt töltött perceket.
Persze a mézédes görögdinnyék, tv paprikák és kovászolni való uborkák látványa és illata bizony hiányzik (és itt kérek meg bárkit, aki ide téved, írja már le, ezeket hol tudom itt Aucklandben beszerezni), de annyi minden más van helyette, hogy időnk sincs rájuk gondolni….(dinnyét és cseresznyét itt is lehet kapni, még télen is, igaz borsos áron) A lényeget pedig ne feledjük: nincs is annál érdekesebb és szemmeresztgetősebb látvány, mikor egy lomis piac kellős közepén találunk egy büfékocsit (igen, igazi, régi, ütött-kopott mini lakókocsi), rohanunk felé nyálas szájszélekkel, már ki is találtuk, hogy a jóféle piacos hambit mennyi uborkával, hagymával és majonéz nélkül kérjük….és odaérünk és jön a döbbenet… sushi….piacon…lomok között….lakókocsiból…aztahétszentségit….hát normálisak ezek?! Gondoltam, hogy mentem a menthetőt és kiszaladok a kocsihoz a jóféle debreceni kolbászért, amit épp előtte a hentesnél vettünk, hogy dobja már fel a sütőlapra, süsse meg az ázsiai koma, aztán a többit majd mondom, mi a teendő… és persze jegyzeteljen, mert ez ám az igazi jó piacos kaja, nem azok a rizses-halas-algás tekercsek, amik mindenre jók csak ételnek nem…. Szóval kedves rokonok és barátok, vannak itt érdekes és furcsa dolgok, de fotótémának, otthonra mutogatnivalónak ezek a piacok is jók. Mert ugye mi nem vagyunk helyi nevezetesség, úgyhogy rólunk fotó ezt az országhatárt nem hagyhatja el….se nyomtatva, se digitálisan, se csempészve.
Csakhogy tisztázzuk a végén, kérem szépen, ezek az igazi piacos ételadók:
Tudom, szokjam meg ami van és fogjam be a szám, de hát nehéz közel 30 – vagy már több mint 30? – év tapasztalatát, kedveléseit, szokásait és gúnyolódásait levetkőzni. Gondolkodtam már, hogy az amúgy is elhízott lakossággal kicseszek és megjelenek mindenféle saját készítésű agyoncukrozott sütikkel és zsíros húsokkal a piacokon, de hát nem akarok én rosszat ezeknek…..ők se bántottak minket, sőt be is fogadtak maguk közé… úgyhogy rágcsálom a sushit a piacon és közben az eget bámulva gondolok vissza a régi szép időkre, amikor állandóan leettem magam a jó kis hazai hambikkal, majd mustárfoltos és abból kilógó káposztás plecsnikkel a kabátomon tértem haza, ugye Macskusz?