Love at first sight ... or not
Türelmetlenek vagyunk. Felgyorsult, érzelemmentes világ, amiben élünk, a hollywoodi filmek láttán várjuk a csodát és már az első randin mindent akarunk. Nem tudjuk kivárni és megismerni a másikat, nem veszünk meg egy ruhát, amibe nem szerettünk bele azonnal, habár baromi jól áll rajtunk és nem barátkozunk azokkal a kollégákkal, akik elsőre nem szimpatikusak nekünk. Persze vannak kivételek is, különbözőek vagyunk, ez így is van rendjén. Valakinek fontosak az első benyomások, de akad közöttünk olyan is, aki türelmes és kivár, hagy elég időt, hogy megszeressen embereket, tárgyakat és városokat. Christchurch egy igen jó példa, hiszen szépnek nem mondanám és vannak árnyoldalai bőven a városnak, mégis lehet találni benne szerethetőt. Időt kell hagyni, hogy megszokjuk az illatokat, az időjárást, az embereket, mert hiába ugyanaz az ország, mégis valahol más, mint Auckland. Járjunk utána, miért is szerethetnénk bele ebbe a kissé zűrős, de gyönyörű hegyekkel körülvett városba.
Kizártnak tartom, hogy volt valaha egy ember is, aki első látásra beleszeretett Christchurch-be. Ezzel én se voltam másként, évekkel ezelőtt, amikor először jártam erre, inkább hoztak lázba a Déli-sziget(ek) egyéb meseszép attrakciói, mint maga a város. Mégis jó érzés volt itt lenni. Aztán minél többször jöttem ide, egyre kevésbé kedveltem a helyet. Leköltözés előtt például anyuval jártam itt, és ideérkezés után az első mondatom az volt, hogy én itt biza sosem tudnék élni. Hah. Soha ne mondd, hogy soha, ugye?
Azt élveztem mindig is, hogy jóval kisebb, mint Auckland és köbö fél óra alatt eljutsz a város egyik végéből a másikba, de ennél több előnyt nem fedeztem fel benne. Aztán ideköltöztem, és szép lassan megtaláltam azokat a dolgokat, amiket megszerettem benne.
Először is, lapos. Kivéve a Port Hills-en lévő kerületeket, de közlekedés szempontjából ez a laposság bazi kényelmes. Nincs forgalom, se órákig tartó dugó reggel és este, az üzemanyag olcsóbb, mint odafent, hát még az ingatlan árak. Nem frusztrál már egyáltalán, ha kocsiba kell ülni és a város másik végébe át kell ruccanni valamiért.
Az időjárást azt kimondottan kedvelem. Hasonló, mint Magyarországon, az évszakok jobban elkülönülnek, az illatok is Európára emlékeztetnek. A tél hűvös, ami először sokkoló volt az aucklandi langyos tél után, de egy óra alatt eljuthatsz a havas hegyek közé, ami kárpótolt mindenért. Imádom!
A Hagley Park tavasszal nárcisz virágzás idején csodás, valójában bármely évszakban megéri kocogni egyet arra.
Port Hills - ez az a hely, ahol mindig újra beleszeretek a városba és rájövök, nem is olyan rossz hely. :)
Ami számomra a legnagyobb különbség volt, az emberek viselkedése. Nincs meg az a nagy nyálas háoárjúzás, számomra már néha too much jópofizás, mint odafent Aucklandben. Először sokkolt ez a dolog, és majdhogynem panaszkodtam miatta, mert megszoktam a teli pofával rám vigyorgó pénztárosokat, benzinkutas fiúkat, minden helyzetben csudaboldog embereket, de pár hét után rájöttem, végre, ezek itt igazi emberek. :) Itt is akad mindenféle nemzetiség, bár nem olyan nagy arányban, mint Auckland-ben, az emberek ugyanúgy elfogadóak, kedvesek, de vidékiek. No, én is az lettem, már nem okoz problémát beugrani a kisboltba tejért, gumicsizmában, vagy jóganaciban rohangálni a városban szombat reggel, hah, hol vannak már a leugrom a Sparba a Skálába Fehérváron és kisminkelem magam fellépések. :D
A belváros szinte romjaiba dőlt a 2011-es földrengést követően, de nagyon szépen haladnak az újjáépítéssel.
Autós üldözések elég gyakoriak errefelé, jobb, ha ésszel közlekedünk. Mivel kicsi a város, így nehéz elkerülni a zűrösebb helyeket és nehéz visszatartani a jobb környékektől a bűnözőket. Nincs ezzel baj, a rendőrség minden sarkon ott áll, érezhető, hogy a mecsetek elleni terrortámadás óta fokozott a jelenlét a közutakon. Ne igyatok pálinkát, ha a városban vezettek! Meg amúgy se, egy pálinka nem pálinka, sokat kell inni belőle, azután meg felejtés a vezetés. :)
Menjetek a Lake Coleridge-hez és környékére! Legjobb! Legszebb! Csodás! Imádom! OMG! #hogybasznámegezazországmilyenszép :)
fotó: saját és google.com