Az idei karácsonyi “szezon” nálam azzal kezdődött, hogy Sziszi egyik nap hazaállított a hóna alatt egy Fruit Mince Pie dobozzal, amit azon nyomban fel is faltunk. Mosolyogva nyammogtam a finom kis édes pitéket, hogy jajj, hát itt a karácsony! Majd elgondolkodtam, hogy basszus, már nem a bejgli meg a hó, amitől ünnepi lesz a hangulatom. De nem ám! Onnan tudom, hogy közelednek az ünnepek, hogy elkezdem használni a kocsiban a klímát a reggeli csúcsban/november végén és mindenféle cuki strandcuccokat meg télapós bikinit vásárolok. Így megy ez itt, változnak a szokások, meg a menü, de a karácsony még itt is fehér, pláne ha lemegyünk egy fehérhomokos óceánpartra.
Idén megérkezett a nyár, november végén. Azóta is tart. Reggel 8-kor beülök a kocsiba és bekapcsolom a klímát. Feltolom a napszemcsim, benyomom az Auckland Breeze Rádiót és csut hangerőn énekelem kedvenc nótáim. Ne akarjatok velem találkozni a reggeli csúcsban, én kiabálok a leghangosabban, anyázok, amiért 9 km-t 1 óra alatt kell megtennem és már kora reggel az autóban szénné égek, olyan erős a nap.
Helyzetjelentés és napi beszámoló így késő délután, 24-én, teraszon ücsörögve:
2017. december 24. 9 óra. Felkelek, nagyot nyújtózkodom, miközben benyomom a kedvenc Majka zenéimet és boldogan gondolok a fagyasztóban elfekvő Jégermeisterre. Kipattanok az ágyból, irány a fürdő, zuhi, nyári ruci felkap, lekullogok a konyhába, kávé lefőz, jóféle kotyogós, majd elő a jégerrel és irány a terasz. Boldogan heveredek le az ágyra, miközben már csekkolom is azoknak az üzeneteit, akik tudják, hogy itt már biza karácsony van. Próbálok kijózanodni, mert tegnap persze megint berúgtunk. Csak tutira akartunk menni és karácsony esti főpróbát tartottunk, kaja nélkül hm, okos ötlet volt. Heverészek az olajfa alatt, nézem a felhőket, hallgatom a Tui madarakat és megkérem Sziszit, hogy hozzon még egy jégert nekem, mert anélkül nem bírok felállni. Jah, hogy ő már elment dolgozni, upsz. Akkor magamra vagyok utalva, óra lecsekkol, sikítás, hogy baszki, baszki, baszki, már 11 óra van, de már a húslevesnek kéne rotyogni meg a tegnapi nagy pendülés miatt elmaradt dolgokat bepótolni, amihez egy hangyafasznyit korábban kellett volna kelni. Úgy 5 órával, első becslés szerint. Nade nem aggódunk, kiwik vagyunk, minden rendben lesz, na. Max. megint iszunk és éjjel, amikor már hűs van, megvacsorázunk. Mekkora ötlet!
2017. december 24. 11 óra. Késő reggel még mindig, ráérünk, van időnk. Kisebb feszültség meg pánikhangulat után lenyugodva besétálok a konyhába és halkan megjegyzem, hogy jövőre tuti ziher, hogy nem én fogok főzni. Nade, most már mindegy, húsleves hozzávalói beledobálódnak egy fazékba, kacsát betolom a sütőbe és rájövök, hogy utóbbihoz még korán van. Uh, baszki, már megint a “b” betűs sorozatot nyomom. Nah, mindegy is, visszaballagok a teraszra, kávé már nem kell, jéger a kezemben, gondoljuk ezt újra, meg üljünk le blogolni, 20 perc, kiírok magamból mindent, olvasók boldogok, én meg lenyugodtam. Ennyi.
2017. december 24. 12 óra, dél van, juhúú! Enni kéne valamit. Tojás reggelire, hm?
2017. december 24. 1 óra, délután, ez már “pm”. Boldog mosollyal az arcomon ténymegállapítok: végülis a bejglit már megsütöttem két napja, a húsleves odatéve. A menüs cetlimről szép sorban kihúzkodom a legjobb falatokat, mert hogy én ezt most újratervezem, az holt biztos! Főzzön az karácsonykor, akinek két anyja van! Mennyivel jobb volt gyerekként nagyszülőkkel meg rokonsággal ünnepelni. Csak mentél, ettél, ittál, ajándék, szevasztok, ez a hely pipa, jöhet a következő, most meg: kiwiknek főzök és nyáron, a melegben a konyhában főlök meg a saját levemben. Mennyi sör van a hűtőben, csekkoljuk csak le?
2014. december 24. 2pm. Eszembe jut, hogy töltött káposztát csináltam pénteken. Mivel ezek a kiwik nem túl igényesek, asszem meg is van az új menü: húsleves (már rotyog meg habosodik), töltött káposzta (kész van) és bejgli, ami szintén kész van. Ennyi, így kell szabaddá tenni magad a délutánra. Na hívjuk is fel Lilyt, hogy mit csinál? Átugrom koktélozni egyet.
2014. december 24. 2.30pm. Lily ráér basszus. De nem kéne menni. Vagy mégis? 3 óra múlva jönnek a többiek. Nem is kívántam még személyesen boldog karácsonyt nekik. Úgyvan, indulás! Átérek, szokásos bárszékre fenekem leteszem, Lily már mixeli, ami a kezébe akad, cheers baby! Merry Christmas! Kiballagunk a medence mellé, oh de jó itt nálatok, maradhatok még egy picit? Oh honey, of course, sleepover, cocktails, eh? Te kiscsibe, nálunk ma lesz karácsonyozás. Rámnéz azzal a letolós tekintetével: why are you still here? Go home bad girl, see ya next week! Hát innen kiraktak, irány haza.
2014. december 24. 3pm. Hazaérek, Sheridan kérdezi, kész a kaja? Mennyeiek az illatok aszongya. Uramisten, a kacsa!!! Uh, ok, pont jó lett, na egye fene, összedobunk mellé egy kis káposztát meg hagymás krumplit, imádni fogják. Reméljük. Még szerencse, hogy pörgös vagyok meg jól főzök, megoldom én ezt 2 óra alatt, aztán ihatok, amíg ide nem ér a társaság. Minek ide stressz, egész nap semmit se csináltam és mindjárt kész van minden. Éljen! Igyunk egyet Shenny!
2014. december 24. 4pm. Oh, később eszünk, mint gondoltam, Sziszi 7-kor ér haza. Francba, reggeli kimaradt, Lilyéknél ettem némi indiait meg rágcsáltam csipszet, de éhenhalok. Kanál elő, belekóstolok a krumpliba, majd krumplis kanállal a káposztába, anyááám, tényleg kurva jól főzök! Hogy azt a mákostészta hapsit, aki legközelebb hosszabb távon is a horgomra akad, jó dolga lesz na! Hm, elfelejtettem, hogy Sziszi kaszinótojást meg franciasalátát kért karira. Hát ez nem az a nap, amikor mindent nyugodtan, előre eltervezve megcsinálok. Odaballagok a kertben hagyott listámért, upsz, ezt átfújta a szél a szomszédba. Oh, no para, most költöztek ide, átugrom, bemutatkozom és hátha adnak inni is valamit. Bejött, ezek is csak kiwik, szeretik a sört, meg is kínálnak, örülnek hogy magyar vagyok, azt se tudják hol van, imádják az akcentusom, cetli megvan, mondják jöjjek még, suuuureeee, bye bye, jön a csapat, meg csekkolnom kell az odahaza kaszinótojást töltögető kiwi csajt. A kaszinótojás befejezését rábíztam Sheridanre, hogy csinálja meg, fotót mutattam róla, de azt mondta, ő még ilyet életében nem látott…. good start. Lássuk, mire jutott vele.
2014. december 24. 4.30 pm. Esteledik, de már tudjátok. Szomszédból visszaérve látom, hogy valami fura kék színű maszmókot kevert a tojássárgájából és mutatja, hogy leguglizta a tojásos recepteket és ő biza talált egy jobbat. Aham. Körbekémlelek a konyhában, látom van egy üres borosüveg. Ezt mind Te ittad meg, amíg szomszédoltam? És a tojások? Mosolyog és magyarázkodik, de megnyugtat, minden tökéletes, hát ő látja, hogy itt a konyhábn minden a legnagyobb rendben van. Áh, kiwik, látjátok, sose bízzatok bennük. Na mentsük ami menthető, tojások be a lábasba, megint, franciasaláta befejezve, mehetek vissza a teraszra. Hiszen minden ott kezdődött ma, nyugi volt, nem volt feszültség, jó lesz nekem visszatérnem a szentélybe, ahol békesség volt, van és lesz. Kikapom a fagyóból a jégeres üveget, a fene aki 5 percenként visszarohangál a hűtőhöz.
To be continued….. aztán mégsem, a következő napok kellemes teraszos iszogatásokból, beszélgetésekből, baráti találkozókból állt, sok sok alkohollal vegyítve.