Új ország, új emberek és rengeteg újdonság. Ami általában vegyes érzelmeket vált ki belőlünk, hiszen többnyire félünk az ismeretlentől, de ha elég bátrak és nyitottak vagyunk, csak kellemes meglepetés érhet bennünket. Az ideköltözésünket követően rengeteg furcsa, ismeretlen, új és “valahol már olvastam” érzéssel és érdekességgel találkoztunk. Próbáljuk időről időre összegyűjteni ezeket az információkat, hogy a kedves olvasók minél több különlegességet tudjanak meg új hazánkról.
Nincsen semmi különösebb gond ezzel az országgal, azt már megszoktuk hogy sokan még télen is mezítláb járnak az utcákon és hogy este 9 után ne lepődjünk meg, ha pizsamás, mamuszos vásárlók jönnek velünk szembe a nagy szupermarketekben, mert bizony az idősebb korosztály és a kiwi anyukák gyermekükkel fürcsi és pizsi felvétel után jönnek el otthonról shoppingolni. Tudtuk, hogy nemcsak a másik féltekére jövünk, de egy egészen más nemzet szokásait kell magunkra rángatni, hol könnyedén, hol erőszakkal és több-kevesebb sikerrel. Persze hoztuk a jó magyaros szokásainkat is, amit időről-időre, főleg én, próbálok ráerőszakolni a környezetünkre, többnyire sikertelenül, de a remény hal meg utoljára, én meg nem ismerem azt a szót, hogy lehetetlen. (a sütijeimet szeretik az itteniek, már ez is előrelépés a mélyreható beilleszkedést tekintve) Elérem még egyszer, hogy mindenki bablevest egyen a hétvégén és ne butter chickenes pitét zabáljanak ebédidőben, hanem pörkölttel töltöttet…. és ünnepnapokon zserbó dukál a vendégseregnek. Valamint nem kérdezzük meg minden jöttment embertől, hogy “háoárjú”, mert ettől én már tényleg agyzsugort kapok….
De nézzük csak, mire is gondoltunk konkrétan:
Kezdjük mondjuk az általános, udvariaskodó, otthon is népszerű témával, az időjárással, ami mindenki fantáziáját izgassa és ahogy érzékelem, sokaknál még mindig nem tettük helyre, hol is vagyunk mi. (nyugodtan tessék leguglizni a mapszon az országot, este későn csináljátok, mikor már mindenki alszik és akkor senki nem fog kuncogni azon, hogy nem tudjátok, merre is van a világ legszebb országa – tisztelet a nem gugli mapszozós olvasóknak) Szóval, Új-Zélandon létezik óceáni, hegyvidéki (délen) és szubtrópusi éghajlat. (ez utóbbi északon) Röviden és tömören az első kettő azt jelenti, hogy sokat esik az eső, nedves-nyányós minden, a nap ritkábban mutatja meg magát és télen hó és más vonzatos dolgok kerülnek napirendre, míg a szubtrópusinál sokat süt a nap és enyhe az idő, még télen is, de szintén sokszor eshet, főleg ősztől tavaszig. Lásd példaként a mai napot: reggel felkeltünk, 13 fok, aztán 17 fok, közben kétszer nekiállt szakadni az eső, majd elállt, napsütés, most épp fúj a szél és be van borulva…de még kb. fél óráig, aztán ahogy látom, megint jön a napsütés. Na többnyire így megy ez nap mint nap….azért télen is sokszor volt napokig szép napos időnk, de itt mindig jöhet egy-egy futó vagy éppen csúnyán alsóneműig áztató eső. A trópus szó azért érzékelteti az eső jelenlétét. Azt pedig senki ne feledje, az évszakok fordítva vannak. Úgyhogy mi karácsonykor strandolni fogunk.
Ami a legszebb az egészben, hogy télen is legkorábban 18 óra fele sötétedik. Ami jó, mert még munka után is sokszor tudtunk olyan tevékenységet folytatni, amihez szükség volt természetes fényre. Az időeltolódásról pedig annyit, hogy március végétől szeptember végéig 10 órával előzzük meg kishazánkat (az itteni ősztől tavaszig), de októbertől már 11 óra lesz a különbség, hiszen mi átállunk a nyári időszámításra. Majd ha Magyarország is átáll a télire, növeljük az előnyünket 12-re.
Ha pedig már az éghajlatnál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy mi itt papírházakban lakunk. (eszméletlen, ahogy origamiznak a falécekkel az építkezések során) Na kérem szépen odáig már eljutottak a kedves kiwik, hogy igen, érdemes szigetelni a házakat és nem hülyeség a kétrétegű ablak sem, sőt, talán nem rohad el egy kupac penész alatt a házunk 2 évvel az építés után…..szóval fejlődünk mi kérem szépen. Igen, itt Aucklandben elég enyhe az éghajlat és nem igazán hiányzik a fűtésrendszer, ami szintén annyira ritka errefelé a házakban, mint mangalicát elütni egy autópályán, de haladunk ebben is, egyre több házban jelenik meg a padlófűtés….jééé, mikor valamelyik háznézés során ilyet hallottam, csipkedtem magam mint egy nikkelbolha, hogy a fene, fel kéne már ébredni, milyen átbaszós egy álom ez…. a nedvességet szabályozó és betegségektől megmentő szellőző rendszerekről nem is beszélve, amik szintén ritkaságszámba mennek, mint errefelé a Sarkcsillag az égen. Normális fűtés helyett használnak fűtő-hűtő klímákat, kandallót, hűsugárzót (ld. mi) és a lehelletüket.
Folytassuk is mindjárt különböző érdekes szokásokkal. Nem is olyan régiben, pár hónappal ezelőtt elhatároztuk a férjjel, hogy beszerzünk egy bérletet, mégpedig a legközelebbi leisure centre-be. Ami annyit jelent, van uszoda, szauna, jacuzzi, gőz, gyerekmedence, konditerem, aerobic órák, spinning, meg a fene se tudja milyen nevű alakformáló gépezetek. Na nem mintha bármi gondunk lenne a mi szép kerek formáinkkal, de jön a nyár és feszíteni akarunk a strandon. Az uszodába tett első látogatásunk elég megdöbbentő volt. Gondoltam én, szép csöndben kell osonni, nem szabad hangoskodni, úszósapkát kell hordani, stb. Hát ezek közül egyik sem nyert. Szól a zene, a gyerekek üvöltenek és csúszdáznak, mert az is van, úszósapka nemigen kell és cipővel is bátran rohangálhatunk a medence körül…hát ez utóbbi nálam mondjuk kiverte a biztosítékot, de maradandó sérülést inkább a nagy ricsajtól szenvedtem. És szenvedek, mert füldugóval is idegesít úszkálás közben a nagy rikácsolás mindenfele. Ennél már csak az okozott nagyobb döbbenetet, mikor a szaunába beülve azt tapasztaltam, hogy mindenki kulaccsal a kezében ül és iszik egyfolytában. Ok, értem én hogy hidratálás meg minden, de egy finn szauna túrára azért elvinném őket, hogy héló, mi a fészkes fenét csináltok ti? Igaz itt nem divat a wellness, nincsenek minden sarkon hotelek, így persze hogy nem tudják hogy is működik a kultúrált és hatásos gőzölés, meg testfelfűtés.
(ahogy a képen is látszik, van “fun lane” a gyerekeknek, a mellette lévő sávban kimondottan élmény úszni, mikor állandóan lefröccskölnek és átdobálják a játékokat, a másik érdekesség, hogy különböző sávok vannak, mint lassú, közepes és gyors – persze ezt senki sem tartja be)
Úszás után első dolgunk mindig az evés. A víz, igen. Az tehet róla. Mindig.
Ami számomra megszokhatatlan, az a kecsap. Vagy a tomato sauce. Magyarul paradicsom szósz. Mert itt nem igazán sikerül kimondani azt, hogy ketchup. Tény, a kiwis paradicsomos trutyi több szegfűszeget tartalmaz, mint egy normál kecsap, de azért akkora különbség nincs és nem kell felvágni, hogy mi ezt esszük a fish and chips-hez, ami nem más, mint bundázott, olajban sütött halszelet sült krumplival. A másik nagy mánia errefelé, hogy minden húst szósszal esznek. Egyszer kedves Helen barátosnémmal beszélgettem a magyar kajákról, minden általam említett húsos kajánál megkérdezte, ezt milyen szósszal eszitek? Párszor forgattam a szemem meg a bicskát a zsebemben, mert nem tudom, mi nem érhető, ha elmondom hogy konkrétan hogy készül a pörkölt….na ahhoz vajon milyen szószt hiányolt, nem tudom.
Az egyetlen eszement dolog, amit mi is imádunk, a barbizás. Magyarul grill sütés. De itt nem ám kis kerek grillek vannak, neeeeem, óriási gépezetek, amik jó 1-2 méter hosszúak és legalább 30 kiló húst képesek sütni egyszerre. Tök mindegy, hányan laktok egy odúban, bazi nagy barbira mindig szükség van. A grillezéshez gyakran használunk hagymát, ugyebár, ami errefelé érdekes megnevezést kapott. A nálunk vöröshagymának hívott zöldség itt fehér hagyma néven fut. A lila hagyma a vörös hagyma, a barna hagyma meg tényleg barna hagyma. (bár legutóbbi vásárláskor a vöröshagymánk épp barna hagyma volt) A vörös hagyma, ami nálunk lila néven fut, mindig külső héj nélkül kerül ki a pultokra. Ki érti ezt? A többi persze nem.
Ami még nagyon szimpatikus az itteni nemzetben, hogy családcentrikusak. Itt ha egy feleség terhes lesz, addig szül amíg be nem telnek a szobák a házban. Képesek futószalagon gyártani a trónörökösöket, vélhetően az angolfélék ezzel próbálják kompenzálni a sok más színű bevándorlót és egyéb nemzetiségű ide tévedt családot. Több-kevesebb sikerrel, mert mint tudjuk, az új-zélandi lakosság 1/4-e első generációs bevándorló. A kormány nem olyan bőkezű a családokkal, hiszen az anyukák össz-vissz 14 hét szülési szabadságot kapnak, utána meg……ják. 1 évig fenn kell tartani a munkahelyüket, ha utána nem mennek még vissza, elbocsáthatóak. Ez nekünk elég furcsa lehet, hiszen odahaza akár 3 évet is eltölthetünk úgy a gyermekünkkel, hogy a munkahelyünk “megmaradhat” és még némi pénzt is kapunk a fáradságos munkáért cserébe.
📷A legrégebbi kiwik, a maorik is előszerettel gyártanak sok gyerkőcöt és ők bizony mindig tele vannak tetoválásokkal. Azt érdemes tudni, hogy a tetoválás elnevezés a polinéz tatau szóból ered.
Valamint ha már extrém dolgok, azt is meg kell említenünk, hogy a bungee jumping is kiwi találmány. Bizony ám. Nem itt ugrottak először, de egy új-zélandi kezdte el sportszerűen űzni és népszerűsíteni, majd világhírnévre is szert tett ez az őrület, amit biztos hogy én sosem fogok kipróbálni
Amit képtelenek vagyunk megszokni, azok a maori elnevezések. Utcák, városrészek, városok, szinte mindenhol és mindenfele találunk maori elnevezéseket. Gyanítom, ez a maorik bosszúja azért, amiért az angolok idejöttek és feldúlták békés életüket.
Új-Zéland maori neve – a hosszú fehér felhő földje:
Az esetek nagy részében mindenki örül annak, ha megtudja, honnan jöttünk. Viszont az esetek nagy része az örömködésben ki is merül, hiszen fingjuk sincs, hol van Magyarország. Annak már kimondottan örülni szoktunk, ha valaki azt mondja, Európa, de azt kifejezetten utálom, ha leoroszoznak a boltban, gondolván a beszédünk alapján ők nagyon okosan megfejtették eredeti nemzetiségünket. A legkedvesebb élményünk egy postai látogatás alkalmával volt, amikor a kedves alkalmazott a nevünket meglátva egyből rávágta, magyarok vagyunk. Néztem csak pupillázott szemmel, ezt meg honnan tudja. A férj keresztnevét próbálta mondogatni, helyesen, tudta hogy a ZS az zsé. Hát soha ilyen kedves meglepetésben nem volt és szerintem nem is lesz részünk.
Ami viszont számomra meglepő volt, elég sok a magyar vizsla errefelé. Van jó pár tenyésztő a szigeten és a helyiek előszeretettel vásárolják a kis cuki vizslákat, hogy később depresszióval kezeltessék őket, mert szegények belebetegednek, hogy életükben nem kapnak maradék pörit meg elszáradt pogácsát uzsonna gyanánt. A vau-vau amúgy nemzetközi dolog, itt is megértik.
De kanyarodjunk el picit a természet felé. Nem biztos hogy mindenki számára ismert, de itt található a világ legtisztább vízű tava. (Blue Lake)
A következő kirándulásunk pedig a Hot Water Beach-re lesz. A tengerparton termálvízben fürödhetünk, mégpedig a saját magunk ásta gödrökben. A meleg víz a föld alatt lévő “vulkáni fűtésű” víztározókból származik, amelyek vízszintje eléri a felszínt ha a tengeren apály van. A Coromandel félszigeten található ez a partszakasz.
Az egyik legszelesebb hely a Földön a Slope Point. Milyen meglepő, ez is itt van Új-Zélandon. Ez a legdélebbi pontja a Déli-szigetnek. A Déli-óceán felől érkező széllökések mintegy 2000 mérföldön keresztül akadálytalanul haladnak. A széllökések állandó jellege és hevessége miatt a fák elvetemedtek, kicsavarodtak és olyan hatást keltenek mintha vízszintesen nőnének. A fákból álló ligetek mögött álló épületek szinte teljesen elvesznek a a fák elhajlott lomjai között.
A Szentjánosbogarak Barlangja is méltán népszerű, szerencsére ez közelebb található hozzánk. A barlangba lépve csodás látvány fogad minket, a koromsötétben csak a “bogarak” világítanak. A barlangba egy földalatti folyón csónakkal lehet eljutni. A fénylő “bogarak” olyan érzést keltenek, mintha a csillagos eget látnánk. Az igazság az, hogy a barlang neve megtévesztő, mert nem szentjánosbogarak találhatók a barlang falain. A világító élőlények az úgynevezett Arachnocampa luminosák, amik egy légyféle lárvái.
Ugye milyen szépséges és érdekes egy ország ez itt a lábunk alatt? Az információk és érdekesség sora még nem ért véget, hamarosan folytatjuk őket…..
To be continued….