Celebrityk, mentős sztori, munkahelyi dráma, latino experience, környezettudatos életmód, egy majdnem utazás és rengeteg terv a jövőre nézve. Nem unatkozom na. Csacsogós blog jön, ha valaki nem bírja a napi/heti/havi rutinokról és eseményekről a beszámolót, várjon a következő bejegyzésre. (úgyse bírjátok ki, el fogjátok olvasni, tudom)
Észre se vettem, hogy két hónapja nem írtam ide. Nem is értem, hogy bírjátok nélkülem.Valszeg jól (meséljetek Ti is, mizújs felétek), de nem is húzom az időt hosszú bevezetővel, íme a szaftos részletek.
Munka update
Minden a legnagyobb rendben, igaz BB?
Sok változás nincs, továbbra is az ellenségnek dolgozom (ausztrál cég), reggel bemegyünk, megcsináljuk amit kell és hazamegyünk ha lejárt a munkaidőnk. Ez a magyar mentalitásra és kollégákra igaz, a kiwikre már kevésbé, náluk a szokásos munkamorál van: késnek, hazajárnak szundítani munkaidőben, céges pénzből tankolják a saját kocsijukat és minden héten legalább egyszer hosszú hétvégét tartanak, mert nekik ilyet is lehet kérem. Minden hétre jut valami “dráma”, ami indokolja az állandó hiányzásukat, mint testvér költözése, barátnő megbetegedése, céges autó feltöltése annyi olajjal, ami még egy teherautónak is sok és emiatt élvezhetik az út szélén maradós, várakozós és naplopós órákat. No comment. A lényeg hogy BB meg EB tartja a frontot, fájós derék, másnaposság, kevés alvás és megint másnaposság…. mi magyarok mindig ott vagyunk és helyt állunk.
Apropó, a tető beszakadt, vagyis konkrétan egy darabja valamelyik nap csak úgy eltűnt a fejünk felől és azon kaptam magam a mosdóba tartva, hogy esik az eső a fejemre… micsoda munkahelyi élmények, ugye.
Autó update
Szerintem arról még nem is meséltem, hogy a jó öreg Nissanomtól, amit még Zsuzsitól örököltem meg, februárban megváltam. Voltak különböző megbetegedései és az autószerelőm javasolta, hogy a wof (warrant of fitness) után tanácsos lenne megválni tőle, mielőtt nagyobb bajok lesznek vele. Mivel Szilvi barátosnőm jelenleg nem használja kis emberevő szörnyetegét (kici piros női városi furikázó), ezért nem vittem túlzásba az autókeresést egészen addig, amíg drága BB Ura és parancsolója kölcsön nem adta az elektromos kis Nissanját. (Nissan Leaf) Hát kérem, ez tényleg szerelem volt első látásra, próbára, úgyhogy pár napon belül megyek is beruházni egyre.
Pasi update
Az indiai szupermen után (emlékeztek ugye?! lol) valahogy nem bírom lekaparni magamról ezeket a lóvés gyöngyszemeket. Szerintem ez a karmám és ezzel büntet az előző életemben elkövetett szörnyűséges baklövések miatt az élet. No összehozott a sors két ismert kiwivel: az egyik labdajátékos (direkt nem akarom mondani, miféle, meg nevén se fogom nevezni, mert hát ő kisebb sztár errefele), aki első ránézésre bíztatónak tűnt, majd röpke fél óra után rájöttem: ez is olyan, mint az indiai szupermen. Jópofa, de öntelt, ez az “én vagyok a valaki és tudom is magamról” típusú pasi, aki ha hozzád beszél nem néz a szemedbe, első randin elkölt rád ezer dollárt egy szemrebbenés nélkül és különösebben nem érdekli, hogy te mégis ki a fene vagy. Amúgy vicces a fazon, de ment a levesbe. No ha ez nem lenne elég, eme élményem után jött még egy síelő, akivel valahogy nem találtuk az összhangot. A srác szentül meg volt győzödve róla, hogy nála okosabb ember nincs a földön. Kissé idegesített a fazon, de inkább jobbnak láttam leépíteni, mint beépíteni a hétköznapokba. A következő áldozat egy magenta Minit birtokló fazon, akinek egy Zeus nevű macskája van és Wellingtonban lakik. Egészen pontosan 673 km-re tőlem. Nemtom, én se vagyok százas, de ez a magenta Mini meg cica dolog, meg amiket mesél a kapcsolatukról nekem is sokk. Apropó, már akartam kérdezni, ha valaki itt lakik NZ-n, pasi, straight, 185 cm feletti, bírja a stílusom, látott rólam fotót és nem lett rosszul tőle, jelentkezzen már lécci kommentben. Jelige: “nem vagyok annyira flúgos, mint a kiwik” címre jöhetnek a kézzel írt levelek a kiadóba!
“Latino experience” srác még mindig írogat… nem hiszem el! (aki nem ismeri a sztorit, katt ide)
Vannak ezek a bugyuta tesztek a facebookon, tudjátok, ki a valódi anyukád, kivel fogsz 99 évesen is a kocsmában ülni és Fradi meccset nézni és még sorolhatnám. Na belefutottam egy ilyen idétlen tesztbe én is és kiderült: jóval fiatalabbnak nézek ki az átlagnál. Egészen pontosan 28-nak látszom, kívülről. Belülről szerintem még kevesebbnek, de ez egy másik egész estés bejegyzés témája is lehetne. Őszintén szólva itt most elakadtam az írásban és elméláztam: le kellene írnom a tényleges életkoromat? Oh te jóóó ég, képes leszek rá? Na nézzük: egész pontosan 37 éves és 109 napos lennék. Meg adjatok még hozzá 5 órát 36 percet. Aki ügyes és tudja a születési dátumom, ki is tudja számolni, pontosan mikor írtam ezt a bejegyzést. Geekek, nerdek és dorkok előnyben! Na már megint jártatom a szám feleslegesen… az egészből azt akartam kihozni, hogy ezeken a semmit se érő date (randi) oldalakon úgy nagyjából a 25 és 32 közötti korosztály lájkolgat be. Hm, van abban a tesztben valami, ugye?
Tervek update
Ezzel tele a padlás. Be kell fejeznem a januárban elkezdett Digital Photography online kurzusom az Oxford egyetemen, aktívabban kéne blogolni és több szabadúszó írói munkát bevállalni, kocsit szeretnék venni, gyakrabban kellene kondiba menni és újra eljárhatnék futni is. Spórolni kell mert jön a Maminka / sokba fog kerülni és néha a pool-ba (usziba) is benézhetnék. Nagyjából ennyi lenne az elképzelésem/tervem erre az évre.
Life update
Túl vagyok életem legborzalmasabb napján. Egyik péntek reggel, mint aki jól végezte dolgát, felkeltem, bepakoltam a bőröndömet és elindultam a munkahelyemre. Drága Anáékhoz igyekeztem volna ebéd után repülővel Dunedinbe – elmondani nem tudom mennyire vártam már ezt az utazást. Nade ahogy mondani szokták: ember tervez, isten végez. A munkahelyemre beérve belemerültem a teendőkbe, majd BB megérkezése után azon kaptam magam, hogy konkrétan nem nagyon bírok mozdulni, de még felállni se a székemből. A derekam úgy beállt, ahogy még soha. De kemény vagyok, kibírok mindent, ezért kicsit megtornáztattam, rányeltem egy Cataflamot, majd ebéd után elindultam a reptérre. Nagy boldogan vezetgettem, majd egy röpke pihenőt tartva ráébredtem, hogy konkrétan az autóból nem bírok már kiszállni. Persze nem adtam fel, mint egy durván részeg szarógalamb úgy kísérleteztem a kici piros autóba kapaszkodva, hogy fog ez menni, meg tudok állni a lábamon, én bizony most elrepülök Dunedinbe. Aztán elgurultam a reptérig, majd rájöttem, ez biza nem fog menni. Felhívtam Anát, hogy bocsi, de lemaradok a mákos bejgliről meg a csülök péknéről (ezért még a mai napig pityergek elalvás előtt), és bepótoljuk máskor ezt az összeröffenést. De ekkor jött a csoda (na oké, akkora nem, mert számítani lehetett rá): törölték a járatomat. Jeeee! Átfoglalhatom a jegyem ingyen és bérmentve! Azt tudni kell, hogy valami irdatlan nagy vihar jött, rengeteg esővel és durva széllel, ami elég nagy károkat okozott országszerte. Nade várjatok, a sztorinak még nincs vége. Miután elindultam hazafelé a reptérről, rájöttem hogy tankolni is kéne. Hm. Az ötlettel önmagában még nem lett volna baj, de azzal annál inkább, hogy mozdulni se bírtam már és annyira fájt a hátam, hogy majd beszartam. Ezért fel kellett hívni a benzinkutat, hogy küldjenek már ki valakit, aki segít tankolni és elintézni nekem a fizetést meg egyéb teendőket. Majd ezek után hazaértem, lefeküdtem és konkrétan 24 órán keresztül mozdulni sem tudtam. Az egész napomat az ambulance kiérkezése koronázta meg, mert annyira fájt a hátam x cataflam és fájdalomcsillapító után is, hogy majd belehaltam. Sziszi lelkesen ASZISZtált nekem a hétvégén, etetett, itatott, elviselt, örök hála érte itt is! No túlvagyok a nehezén, derekam okés, megyek Dunedinbe 3 hét múlva és az idő is alakul, jön a tavasz végre!
Cheers!