Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.
Kezdjük is a telefonom névjegyzékével, milyen nemzetiségű ismerősök találhatóak benne. Sorolom őket, prioritás nélkül: kiwi, magyar, indiai, tongai, szamoai, francia, iráni, szingaléz, svájci, angol, nepáli, lengyel, orosz, dél-afrikai, ausztrál, amerikai, kínai, vietnámi, thai, osztrák és német. Ó, szegény latinó srác is benne van még (de minek), róla itt olvashattok bővebben.
De nézzük is a száraz statisztikai adatokat. A lakosság mintegy 69%-a európai “kinézetű”, köbö 15% maori, picit több, mint 9% ázsiai és nagyjából 7% ájlenderi. (islander=környező szigetekről, mint Szamoa, Tonga, stb. idevándorolt népség) Auckland már egy picit érdekesebb, nagyjából a lakosság fele európai dizájn, ok, hangyafasznyit több, úgy 56%, és a második helyre itt fel is ugrottak az ázsiaiak a maguk 19%-ával. Aztán maorik és az ájlenderek következnek. De nem is szaporítom tovább a szót unalmas statisztikai adatokkal, mert a végén még elvándoroltok erről az oldalról, na elemezzük hát ki a többséget.
A nagyvárosi kiwi
Jellemzői: szőkés haj, világos bőr, bamba birka nézés, munkába öltönyben, edzőcipőben és hátizsákkal vonulós (mert hát ezt látják az amcsi filmekben), alapvetően kedves, jó humorú és borzasztó naív. Hadarva beszélnek, pitét zabálnak, futkorásznak reggelente a környéken és wc-re, autó nélkül… ááá.
Előfordulási helye: az idősebbek és úgy a nagy átlag otthon ül, bbq, sör és boldogság van. Egyszerűek, mint a faék.
A vidéki kiwi
Jellemzői: télen is tangapapucsban jár be a nagyvárosba vásárolni és ügyet intézni, kissé szagos és kevésbé igényes, mint a városi fajta, mindenkivel leáll beszélgetni, mosolyog a karfiolra is és általában plafonig telepakolt, évek óta ki nem takarított platós autóval közlekedik.
Előfordulási hely: Jó humor és kedvesség garantált, tessék csak leszólítani őket a marhahúsos pultnál a Pakiban. (PAK’nSAVE szupermaket)
Ázsiai ferdeszemű, alias kínai, vietnámi, koreai és japán… meg a többi
Jellemzői: nincs nekem bajom velük, de valahogy pszichológusnak érzem magam, mikor meglátom őket. Segíteni akarok rajtuk és gyógyszerrel tömni őket, mert valahogy nekem ez a ferdeszemű tekintet, arckifejezés hangyányit fogyatékosnak tűnik. De nincs velük baj, általában a saját kolóniájukban boldogok, többnyire elszigetelve élnek, de jókat főznek, hála érte.
Előfordulási hely: ázsiai üzletek, éttermek… és asszem ennyi is lenne. Oh, persze, a többség úgy érkezik, hogy tanulni jön, aztán itt ragad. Szóval iratkozzatok be valami helyi egyetemre és barátkozhattok is velük, ha hagyják.
Maori
Jellemzői: barna bőr, a többség csöppnyit elhízott, tetoválások mindenhol a testen és alapvető pozitív hozzáállás jellemzi őket. A többségnek elég a középiskolai végzettség, ami után párkeresés és gyerekgyártás a hétköznapi elfoglaltság, munkahiány következtében. Boldogok, na, nem kétség, mégiscsak az ő földjük ez.
Előfordulási hely: általában csapatban vonulnak, plázákban, olcsó takeaway büfék, gyorséttermek környékén és italboltok előtt gyakran találkozni velük. A fiatalabbak hétvégén (na meg hétköznap is, ha nincs épp meló) bevágódnak a leharcolt verdájukba (a lényeg, hogy fullon legyen a kocsi), járják a várost, bömböl a zene és állandóan mosolyognak.
Az ájlenderek (értsd: Szamoa, Tonga, etc.)
Jellemzői: kedvesek, barátságosak, boldogok. Én speciel kedvelem őket, akad pár barátom ezekről a szigetekről. Cukik, mert általában órákig beszédtéma, miért nincs testvérem. Persze, hogy nem értik, a többségnek legalább 9 tesója van és a család meg a gyerekek, meg azok gyerekei általában boldogan élnek… együtt, egy fedél alatt. Hát, más kultúra, a család fontos, sok a gyerek és az Island food se rossz, úgyhogy én azt mondom, jöhetnek még ide többen!
Előfordulási hely: nők otthon, férfiak melóba, gyerekek meg mindenfele szerteszét a lakásban. (egész évben nyáriasan, mezítláb)
Indiánok, alias indiaiak
Jellemzői: jó az angoljuk, de borzalmas akcentussal beszélnek. A férfiak mindenfele csajokra vadásznak, a nők otthon ülnek. Két fajta létezik belőlük, szerintem. Az egyik az igényes, jól öltözött, normálisabb fajta, a másik véglet pedig a szennyeskosárból öltözik, fürdeni csak módjával, mert hát olcsó a víz, és csapatban vonulósak.
Előfordulási hely: igényes fajta belvárosban, a többi pedig Mount Roskill, az indián városrész. (véletlen se költözzetek oda!)
Európaiak
Jellemzői: mit is mondhatnék… ha magamból indulok ki, szépek, kedvesek, intelligensek, jó a humoruk, imádnivalóak és csak gazdagítják ezt a társadalmat. Némi akcentussal beszélik az angolt, de szebben kommunikálnak, mint a kiwik.
Előfordulási hely: európai márkaboltok és delicatessen üzletek, igényes szórakozóhelyek, flancos éttermek, és megtalálhatóak a legfelkapottabb üdülőhelyeken is.
A kakukktojás, a turista
Jellemzői: mindenhonnan jövős, pontosabban: Ausztrália, Kína, Egyesült Királyság, Németország, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán, Dél-Korea, stb.
Előfordulási hely: Hobbiton faluban sikongatva ugrálós, Queenstownba részegen bándzsidzsámpingolós, túraösvényeken eltévedős, majd a helyi címlapokra kerülős és hátizsákkal, nemzeti parkokban és tengerpartokon alvós, nomád életet élő furcsa egyének.
Ti kivel barátkoznátok szívesen?