Az Abel Tasman Nemzeti Parkban található egy 800 méter hosszú strand (Awaroa Inlet), ami 2008 óta magántulajdonban van. A tulajdonos (Michael Spackman, wellingtoni üzletember) 1,92 millió dollárt (új-zélandit) fizetett anno a területért. Azt tudni kell, hogy ez a Nemzeti Park országunk egyik csodás része, amit szinte mindenki számára kötelezővé tennék, ha idelátogat. Karácsony környékén Duane Major és Adam Gard’ner eldöntötték, ez így nem igazságos. Amikor a szervezők meglátták, hogy eladó a "telekecske", akkor kezdtek el gondolkodni, hogy egy esetleges vásárló/új tulajdonos megszünteti a szbad hozzáférést a beachhez, és ez milyen szörnyű volna.Van egy csodálatos strandszakasz egy gyönyörű parkban, ami nem elérhető minden kiwi számára. Tenni kell valamit! … és tettek is. Csináltak egy facebook oldalt, elmesélték ismerőseiknek, barátaiknak, hogy ez így nem jó, vásároljuk vissza! Hát, ebből a kis elgondolásból végül egy nemzetet megmozgató kezdeményezés lett.
Kevés nemzet van a világon, ahol ennyire összetartóak az emberek. Valahogy itt mindenki pozitív, a hozzáállása az embereknek (bármiről is legyen szó) példaértékű és egymásra is nagyon jó hatással bírnak lenni ezek a kiwik. Legjobb példa erre Duane és Adam ötlete, ami egy szimpla baráti csevegés alkalmával indult egy országot megmozgató cselekmény útjára.
A mindent megváltoztató kezdeti beszélgetés lényege annyi volt, hogy ezt a csodás partot vegyük meg és adjuk vissza Új-Zélandnak és lakosainak. Ahogy az manapság lenni szokott, a legtöbb ilyen kezdeményezés valamely közösségi oldalon indul útjára, így a két úriember készített egy facebook oldalt. (Givealittle) Több se kellett, mint barátoknak megosztani, ismerősöknek elmondani és pár hét alatt már a legutolsó faluban is tudni lehetett, hogy gyerekek, nincs mese, dobjuk össze a pénzt és vásároljuk vissza ezt a földet, nekünk, kiwiknek. A kampányolás jelmondata lett az “I will if you will” – én adok ha te is, hát konkrétan 39.249 ember így is tett.
Január 22-én hozták létre a facebook oldalt, a cél 2 millió dollár gyűjtése volt, február 15-ig. Az első néhány nap, ahogy várható volt, döcögősen ment, de végül a helyi média ráharapott a témára, és jöttek sorra a lájkok és adományok. Az első hozzájárulások hétköznapi emberektől, és gyakran adakozó helyi vállalatoktól jött. (politikusaink közül is páran adakoztak, persze) Egy helyi ingatlanos, Glenn Dick elmondása szerint közel 100 vásárló érdeklődött a terület iránt, köztük külföldiek is voltak. No, volt is aggódás, hogy vajon mi lesz, összejön a pénz vagy megint magánkézben marad a terület, de a kiwik ráerősítettek. A DOC-nak (Department of Conservation = természeti és történelmi örökség “örzői”) nem volt rá elég kerete, hogy megvegye, de abban megállapodás született, hogy ha sikerül a vétel, akkor a DOC alá fog tartozni a terület és a karbantartásról, egyéb munkákról már ők gondoskodnak – ahogy a többi Nemzeti Park esetében is teszik ezt. No, ez sok kiwinek nem tetszett, úgyhogy az eredeti jelmondatra (I will if you will) utalva sokan ellenkampányba kezdtek: “thanks, but no thanks”.
Egy jól ismert, nagyon gazdag és gyakran adakozó, filantróp üzletember, Gareth Morgan ajánlotta fel, hogy kipótolja a hiányzó összeget, ha cserébe ő és a családja megkapják egy bizonyos időre a beachen található épületek használati jogát. Erre mondták a kiwik, hogy kössz nem, és ekkor pörgött fel az adományozás.
Ami még dühre adott okot, az a jelenlegi tulajdonos pénzügyi háttere. Az egyik helyi online hírportál nyilvánoságra hozta, hogy Sparkmannek bizony van vaj a füle mögött, ugyanis nem elég, hogy nem tehermentes az ingatlan, de egyéb tartozásai miatt el akarják árverezni. Szóval voltak félelmek, de nyilván ez az eladósodás tette lehetővé ezt a kezdeményezést.
No, kiwik vagyunk, nem adjuk fel, folytatódott a gyűjtés és 3 nappal a korábban kitűzött dátum előtt összejött a kb. 2 millió dollár. De vajon a kampány sikeres lesz? Ekkor még nem lehetett tudni, hiszen a szükséges lépések, az ajánlattétel az ingatlanra, stb., még elfogadásra várt.
Nagy drukkban élt egy hétig az ország, míg 2015. február 24-én, szerdán arra ébredtünk, hogy nyilvánosságra hozták: elfogadták az ajánlatot. Éljen, nyertünk! Ez a csodás terület újra a kiwiké lesz!
Amennyiben a felajánlások közül lenne olyan, aki visszalép, a kormány 350 ezer dollárig kiegészíti az összeget, amennyiben szükséges. Létrehoznak majd egy céget addig, amíg a terület hivatalosan vissza nem kerül az Abel Tasman Nemzeti Parkhoz, így örökre a közösség része lesz. A papírok előkészítése folyamatban.
Összegyűlt pénz: $2,278,181.09