Search

Beating the bureaucracy

Csukjuk be a szemünket (ne most, majd ha végigolvastad) és képzeljünk el egy országot, ahol nem okoz fejfájást egy TV előfizetés vagy módosítás, ahol nem probléma, ha költözünk és emiatt sok helyen be kell jelentenünk az új címünket, ahol az ügyintézők nem pufi összenőtt szemöldökű, harcos modorú kiképzett alpári stílusú katonatisztek, hanem kedvesen mosolygó és a kedvünkben járó partnerek, ahol nem tologatjuk magunk előtt a közüzemi ügyeket és ahol bár hihetetlennek tűnik, de mindenki azért dolgozik, hogy minden rendben legyen, problémák megoldódjanak és nem azért munkálkodnak, hogy minél több kellemetlenség érjen bennünket a hétköznapi életünk során. Igen, bármily hihetetlen, Zééország ilyen. Ha információhoz szeretnénk jutni, csak kérdeznünk kell. Ez az ország híres arról, hogy itt mindig minden kérdésünkre azonnal és kedvesen választ kapunk.

Tudom, most sokan lemorzsolódtak az első bekezdés olvasásakor, mert meggyőződve hajtogatják, mit dumálnak ezek itt össze-vissza, persze, majd pont ott ne lennének problémás intézmények… hát kérem szépen, nincsenek. (gondolom sok más külföldre jutott honfitársam is megerősítheti, hogy nem csak Új-Zéland ilyen, pl. az “anyaországunkban” is sok minden olajozottan működik) Az adózási rendszer átlátható, nincsenek fizethetetlen adók….. csak megfizetethetetlen internet, mert idáig elhúzkodni a madzagokat a víz alatt nem egyszerű, ennek az árát pedig meg is kérik rendesen. Meg azt is, hogy a farmokon egy-egy felhasználó miatt kilóméteres kábeleket fektessenek le. Íme a bizonyíték egy új-zélandi reklám példáján bemutatva:

https://youtu.be/Yiadcstxi1w

Elég sok ügyintéznivalónk akadt az ideérkezésünk első pár hetében – és persze azóta is, de most jött el az idő, hogy bátran kijelenthetjük: a legtöbb intézménnyel már kapcsolatba kerültünk, így megoszthatjuk tapasztalatainkat.

De kezdjük az elején. Mit is tegyen az, aki ideérkezik, fogalma nincs mit és hogy kéne intéznie és nem tudja hova menjen? Látogasson el egy CAB irodába. (Citizens Advice Bureau – magyarul: kiwi kérdezz-felelek iroda) A CAB irodák elsősorban a kedves kiwi népség kérdéseinek megválaszolásáért (erős hangsúlyt helyezve a bevándorlókra is), kisebb ügyintézésekért, valamint hitelesítések készítéséért születtek. Jelmondatuk is ez: ha információra van szükséged, kérdezz minket! Ezek az irodák az ország számos pontján elérhetőek. Ezen kívül ha ellátogatunk a weboldalukra, online segítséget is kérhetünk. Első látogatásom során kocsonyásan remegve közelítettem meg az irodát, reszketve nyomtam le a kilincset, és már magam előtt láttam az ügyintéző hölgyet, ahogy a pultra támaszkodva villámokat szór a szeme, miközben erélyesen kioktat valami olyan dologról, ami nekem kínai, neki meg természetes, mint wc után kezet mosni….. bár sokaknál nem az, tudom. Ezzel ellentétben kedvesen, mosolyogva beszéltek hozzám, hellyel és vízzel kínáltak, majd 5 percen belül orvosoltuk kérésem és már távoztam is nagy hitetlenkedve. Persze kifele jövet egyszer megálltam az iroda közepén és mutogattam, miközben magamban beszéltem: hogy akkor most ….ez tényleg….ennyi volt?! Majd egy tangapapucsos kiwi kisodort magával az irodából, így elkerültem a kellemetlen magyarázkodást és hogy ismételten leoroszozzanak. (csak halkan jegyzem meg, kedves bevándorló társaim már tudják, hogy a CAB irodákban dokumentumok másolatainak hitelesítése ingyen van – ami kishazánkban közjegyzőnél hitelesítve, pláne vízumhoz több tízezer forintot jelentett / itt kérem szépen nem kérnek azért pénzt, hogy megnéznek két papírt, jé egyezik és pecséttel és aláírással igazolják, igen, valójában két ugyanolyan dokumentumról van szó)

Az adóhivatalnál (IRD) kedves és segítőkész emberek dolgoznak. Eddig akárhányszor volt kérdésünk, egyszerűen csak tárcsáztuk az adóhivatal számát, azonosítottak bennünket az adataink és hangunk alapján, majd megkaptuk a megfelelő tájékoztatást és szépen elköszöntünk egymástól. Ennyi. Itt minden így működik. Nem volt még olyan dolog, amin felhúztuk magunkat és megbántuk volna kiwisedésünket. Állambácsi meglepően okos döntéseket hoz: egyik évben elhatározták, hogy nem kell többé adóbevallást benyújtani. Hurrá! Na igen, de így ha valaki nincs résen és nem ad be önként bevallást, hogy mondjuk az adóvisszatérítéseit visszanyomtatványozza, nem kap semmit sem. És igen sokan nem néznek utána, milyen lehetőségeik lennének, mit igényelhetnének vissza, stb. Így ez a pénz Állambácsi zsebében marad. Okos, nagyon okos. 📷


Ami hasonlóan szar, mint otthon, az a Vodafone. Hiába dolgoznak Kiwik a központban, ahol a sok kis búgóhangú ügyintéző lelkesnek tűnő hozzáállással várja kérdéseinket, az egész rendszer ahogy van: egy fos. Én mondtam a férjnek már az elején, hogy ez a Vodafone nem egy okos lépés, de ő nem hitte el korábbi kellemetlenségeimet a kis vörösökkel. De nemrég kijelentette, hogy hamarosan odébb állunk. Príma! (alsó hangon fél órákat várunk, hogy felvegyék, ha technikai kérdésünk lenne) Úgyhogy mossuk kezeinket, a Vodafone nem kiwi találmány, ezért sem működik rendesen.

A Bevándorlási Hivatal viszont egy külön állatfaj. Aki látta a Sziget című filmet… hát valahogy úgy. Ezek egy olyan helyen, közösségben dolgoznak, aminek semmi köze a külvilághoz. Értem én, hogy meg kell védeni a kiwi népséget a hiteltelen és káros behatolóktól… de azért mindennek van határa. Az itt dolgozó chief meg chef meg main meg manager félék biza kiképzést kaptak a régi és még ma is igencsak vörös színben úszó Szovjetúnióban – gondolom én, hogy bánjunk el a tudásukat és tapasztalatukat idehozó és nemzetünket ezzel a hiperszuper fejlődés szintjén tartani akaró népekkel. De győzött a szükség, kellett nekik egy jó szakember, ez a férj, én meg mint járulékos +1 fő, jöttem, láttam és… kikészítem őket.

📷

A postahivatalok se túl bonyolultak. (NZ Post) Vannak szépen elkülönített részlegek a belföldi és külföldi küldemémnyeknek, lehet önkiszolgálni is magunkat, de akár pultozhatunk is a kedves postás kisaszonyoknál. Az autókra kötelező regisztrációs adónkat egy egyszerű pár másodperces művelettel elintézhetjük a self desk-nél (hasonló, mint otthon a teljesítményadó – amit hála az égnek, idén most fognak csökkenteni, így éves szinten jópár dollárral kevesebb kiadása lesz kiscsaládunknak). Az adószámunkat akár a postán is igényelhetjük, kitöltjük a nyomtatványt, leadjuk, majd pár nap elteltével már kézhez is kapjuk a kis kártyánkat.

Az egészségügyi rendszer megér egy külön misét vagy bejegyzést, a lényeg hogy célszerű privát biztosítást fizetni, ha nem akarunk hosszas várakozásokba beleveszni…. tapasztalatunk még nem sok e téren, szerencsére, de elég vegyesek a hallomások…. na majd visszatérünk rá hamarosan.

A szemétszállítás nem mondható drágának, legalábbis amerre mi lakunk. Több cég közül választottunk végül egyet, tőlük megkaptuk a kis kukánkat és befizettük az éves díjat, így jövő (itteni) tavaszig ezzel nincs több gondunk. A szelektív szemétgyűjtés remekül működik, megvannak a szabályok, amiket ha betartunk, elviszik a szemetünket. Juhé! A szelektív kuka és járulékos dolgai ingyen vannak. Támogatok én mindent, ami hasznos az emberiségnek, de hogy a tököm tele a szelektív gyűjtéssel… meg a szomszédunkkal, akinek a kínai házépítői időközönként a mi szelektív kukánkat használják normál szemetesnek, emiatt pedig volt rá példa, hogy nem ürítették ki a szelektív kukánkat. Át is küldtem a férjet egyszer, hogy szúrós szemmel, öklöt rázva teremtsen rendet. Most már tudják, ha bármit beledobnak a kukánkba, másnap gipszelt karral jönnek dolgozni, ami egy házépítés kellős közepén igen kellemetlen lehet.

AA, a helyi Autoclub. Vagy mi? Mindjárt megkérdezzük a férjet. Azt mondja, az. Lehet náluk jogsihoz vizsgákat letenni, valamint az autókra a rendszám igénylést is náluk kell kezdeni. Az autókat elvittük már hozzájuk szervizeltetni és WOF vizsgát is csináltak már nekünk. (műszaki vizsga helyi megfelelője, ami nálunk fél évente esedékes 6 éves kor felett, ettől fiatalabb autóknál évente elég – egyáltalán nem kerül sokba) Legutóbb volt egy apró gondunk a Volvoval, az AA appját használtuk a bejelentéshez, ami gps koordináták alapján odanavigálja az autószerelőt. Na, meg is jött a mi indiai emberünk, megnézte az autót, meg is csinálta amit kell, majd a férj megmutatta neki, hogy működik az app, amit használtunk a bejelentéshez, ugyanis neki erről fogalma nem volt. Ő csak kapott egy címet, hogy hova kell jönnie. Az “állami” cégek nyilvántartási hálózata egész jól átfedik egymást, adószámot pl. az AA ügyfélszolgálati irodáiban is igényelhetünk.

Jelenleg két bankkal vagyunk szoros kapcsolatban, az egyik a BNZ a másik meg az ASB. Túl nagy különbség nincs az anyagiakat tekintve, mindkét banknál igen kedvezőek a számlavezetések és kártyadíjak, ezen felül más költségünk nincs is. Íme egy videó a BNZ netbankjáról, érdemes megnézni a tájékoztatást és persze a netbankban rejlő egyszerűséget és nagyszerűséget. Ami alapvetően eltér az otthoniaktól, az az eftpos lenne. Ez egy olyan bankkártya, vagyis fizetési rendszer, amit csak itt Zééországban és Ausztráliában alkalmaznak. Lebutított bankkártyának hívnám az eftpos káryát, mindenhol elfogadják, a legutolsó sarki boltban és piacokon, kirakodó vásárok büféjében, sőt, még a mozgó árusoknál is fizethetünk vele. (sok helyen pl. hitelkártyát nem fogadnak el – de ezt az eftpos kártyát fillérekért dobálják az ember után és ez mindenkinél alap, hogy a tárcájában figyel) A másik dolog pedig: nem igazán tudnám megmondani, hogy néznek ki az új-zélandi érmék meg papírpénzek, mert itt nem használjuk ezeket. Mindenki utal, mindenki eftopssal fizet, így nagyon-nagyon ritka, hogy készpénzt használunk vagy látunk. Mivel az utalás – és készpénz felvétel is – díjmentes, ezért pl. a férj, ha tartozik pár dollárral egy kollégájának, mert hozott neki valamit a boltból, és ki akarja fizetni….. hát használja a netbankot, utal, és pont – meg is ölnék, ha apróval csörögne valakinek a háta mögött :D) A másik szépség pedig errefelé, hogy ha pl. bemegyek a Pak’n Save szupermarketbe és tudom, hogy mondjuk másnap, tegyük fel a helyi vaterán, ami a Trade Me, vettem valamit és azt viszont készpénzzel kell fizetnem átvételkor, akkor egyszerűen csak szólok a pénztárosnak, hogy figyi, lesz az amit veszek és kéne még nekem pénz a számlámról…. mire ő  boldogan mosolyog, megkérdezi mennyi és a kezembe nyomja a pénzt távozáskor. Ez is ingyen van, kérem szépen.

https://youtu.be/nhpFOFFpwyY

A Powershop is megér egy bejegyzést. Imádjuk! Ő a mi helyi szolgáltatónk, akiket mi választottunk, tőlük kapjuk az áramot. A technológia errefelé köszönőviszonyban sincs az otthonival. A villanyóránk automatikusan küldi a központba az adatokat, ez alapján számláznak (vagy időnként elsuhan egy autó a ház előtt, ami leolvassa az adatokat). Időnként áramcsomagot is tudunk venni, ami azt jelenti, hogy az átlag kwh áraknál jóval kedvezőbben juthatunk áramhoz és ezt használjuk egészen addig amíg el nem fogy. Ha elfogyott, a normál tarifán pörög tovább az óránk. Csinatos grafikonokon meg is tudjuk nézni 30 perces időszakokra lebontva, hogy mikor és mennyit fogyasztottunk, így ha energiatakarékosabbak szeretnénk lenni és mi élharcosok lettünk, akkor tudjuk mikor és mit kell okosabban használnunk. (pl. az éjjeli áram itt is olcsóbb, ezért a mosógépet és mosogató gépet is estére, hajnalra programozom be, reggelre elmos/kimos, teregetés, pakolás és kész is vagyok – plusz még nem keveset spóroltunk vele) Az eredetileg 70W-os “normál” izzóinkat lecseréltük 7W-os LED-es izzókra, aki ért hozzá az tudni fogja, hogy ez nem nagy, hanem óriási energia spórolásnak mondható. A költözésünk miatti szolgáltató választás és ügyintézés itt sem haladta meg az 5! percet, kb. ennyi időnkbe telt – cakkumpakk – kiválasztani a szolgáltatót, megrendelni és kétszer telefonálni, amikor épp kérdésünk volt.

Megemlítést érdemel az is, hogy vállalkozókká is váltunk időközben. Ez annyiból állt, hogy megkérdeztünk egy könyvelőt, mégis mi a teendő: azt válaszolta, semmi; csináljuk a dolgunkat, írjunk róla számlát, azon legyen rajta ez meg az, jó neki word-ben, excel-ben, de akár kézzel írva egy sima lapon is…. azt gyűjtsük össze, vagy mailben küldjük át neki, meg azt hogy mennyit költöttünk üzemanyagra, telefonszámlára, internetre és rezsire (mert ezeknek a 20%-a leírható az adónkból), majd az adóév végén kiszámolja az adónkat és azt csökkenti a visszaigényelhető 20%-okkal meg egyéb kompenzálható költségekkel és pont. Semmit nem kell menetközben fizetni, sehova se kell menni, az adónk kiszámolásán és befizetésén kívül az égvilágon semmit sem kell csinálnunk. Az első évünket megcsináltatjuk egy könyvelővel, hogy biztosak legyünk benne ez tényleg ilyen nagyszerű és egyszerű, ahogy ő mondja, mert egyelőre nehéz elhinni. Aztán jövőre már mi magunk intézzük a dolgainkat, a könyvelői díjat megspórolva ezzel.

A következő linken demo videókon mutatják be, hogy lehet vállalkozóvá válni és mivel jár ez:

Business demo videos

Akinek pedig még van kedve olvasgatni, íme néhány elismerés, infó rólunk, ami már körbejárta a világot, de nem biztos hogy minden háztartásba eljutott:

Ingatlan árak hihetetlen emelkedése

Új-Zéland “gazdagodása” – 2014-es adatok

A Vogue szerint a világ legklasszabb “kisvárosa”: Wellington

Új-Zéland szociális téren a legfejlettebb ország

20 dolog, amit Új-Zéland jobban tud, mint a többi ország

Végül egy link azoknak, akik nem csak az ismert látványosságokra kíváncsiak

 Aki eljutott idáig, gratula neki, büszke vagyok rá! :) Hamarosan folytatjuk….

0 views

©2014-2020 by KiwiLife
Adatvédelem: a blogban megjelenő tartalomra (írások, fotók, stb.) a szerzői jogról szóló 2016. évi XCIII. törvény vonatkozik. Kérem, hogy az oldal tartalmából származó átírás nélküli szöveg, szövegrészlet és fotó közlése az oldalra való egyértelmű hivatkozással vagy linkkel történjen! Köszönöm.