Október végén, a Labour Day (munka ünnepe) 3 napos hétvégéjét azzal kezdtük, hogy kicsit északabbra költöztünk, mégpedig a Whangaparaoa Peninsula-ra. Ezen a csodás félszigeten jó pár fürdésre alkalmas partszakasz található, így eljött az idő alaposan feltérképezni a közelben lévőket. Úgyhogy fogtuk a bodyboardokat, a törölközőket, belebújtunk a jandalokba, én behúztam a hasam, a férj meg ráfeszített mellizomra és már robogtunk is az épp kiválasztott strand felé, hogy mártózzunk egyet a hűsítő óceáni hullámokban. Nem mondom, hogy párszor nem jutottak eszembe a balatoni fizetős iszapos és hangyabolyokban bővelkedő strandok …. de nézzük csak, hol jobb.
Csak tisztánlátás végett, itt nincs fizetős strand. Viszont tiszta toalett, öltöző és zuhany van, minden egyes strandon. Sajnos büfék nincsenek, au! Nem mintha hiányozna a sorbanállás a forró betonon a lángosos előtt, hiszen a házi kosztot szeretjük és olcsóbb is, mint elverni ropogós húszdollárosokat a helyi egységekben. A parti őrségek önkéntesek, kapnak mindenféle támogatást, ezért a lelkes helyiek figyelnek az épségünkre, netán még a segítségünkre is sietnek, ha bajba kerülünk.
A férj vidék, családi ház, csend és nyugalom mániás. Az se érdekli, ha 45 percet kompozik a belvárosba, szeret itt lenni. Én meg szeretem a férjet. (ha rajtam múlna, a Sky Tower tetején élnénk, rálátással a nyüzsgő belvárosra) Elég messze vagyunk a nagyváros zajától, viszont pont jó helyen ahhoz, hogy percek alatt elérjük bármelyik strandot, nem mellesleg ezeknél a partoknál a víz kiváló minőségű. Most hogy már rendelkezünk megfelelő strandfelszereléssel, itt a nyár, tombol a kánikula, jöhet a gyakorlati bevetés. Lubickolásra fel!
Army Bay
Jó széles partszakasz, fekete homokos (ami inkább sötétbarna), az egyik végén bebarangolható sziklás partszakasz, melyen jandalba sétálva szép színesre tudjuk esni a seggünket. (nem személyes tapasztalat, mielőtt valaki elképzeli épp ‘hanyatteső’ testünket)
Ez van hozzánk a legközelebb, szeretjük is nagyon. Meredek sziklafal húzódik az egyik oldalán, aminek a tetején meseszép növényzet díszeleg. Elég nyílt partszakasz, így picit vadabb időben kiválóan lehet bármiféle hullámlovas tevékenységet művelni. (mi egyelőre csak bodyboardot használunk) Van egy fajta sodrása a víznek oldalirányban, így már megjártam, hogy egy lightos bodyboardon való döglöttmacskakiterülős fekvés és hullámhiányban szenvedő henyélés közepette igencsak tempóznom kellett visszafele a helyünkre. Toalett, zuhany van, pár száz méterre akad egy dairy (helyi kisbolt), mely takeaway is egyben. Ennek a strandnak a bejáratánál kezdődik a Shakespear Regional Park.
A közelben található dairy-ben nemrégiben egy sikertelen tojásvásárlás résztvevője voltam, csak hogy tudjátok mire számíthattok, ha erre jártok:
Én: Hi! How are you? Kínai boltos faszi: Good. Én: Do you keep eggs? Kínai boltos faszi: Hm? Én: Eggs. Kínai boltos faszi: Hmm?! Én: Eggs. Egg. (közben mutogatok, tojást, csirkét, stb.) Kínai boltos faszi: I don’t know. Én: Eggs. Egg. You know. From chicken… Kínai boltos faszi: I have no idea…. Én: Ahha….thanks és elindulok az ajtó felé, meg egy másik boltba….baszki!
Te Haruhi Bay
Ez egy jó hely! A Shakespear Regional Park nagy kedvencünk, gyakran jövünk ide múlatni az időt némi sétával, parton ücsörgéssel és naplementézéssel. (jól írtam, igen, ez nem Shakespeare, hanem Shakespear) Két nagy öböl van, az egyik apálykor iszapos és kagylót gyűjteni jó, a másik egész hosszú és majdhogynem fehér homokos. Az Okoromai Bay-en (iszapos, kagylószedős) csak őrültek és nem normálisak fürdenek, a másik strandon általában nagy a nyüzsi, dagálykor pedig borzasztóan keskeny a part, így a homokban nem érdemes heverészni, szerencsésebb ha kijövünk a fűbe piknikezni. Nem tudnék igazán rosszat mondani erről a partról, de engem néha idegesít a tömeg és itt bizony találunk (legalább kétszámjegyű mennyiségű) maori családokat komplett konyhával kitelepülni a partra.
Little Manly Beach
Tudni kell, hogy az én drága férjem semmitől sem fél. Ő egy hős. Esténként büszkén és harci felszerelésben (luxus papírzsebkendővel) öli és keni fel a plafonra az apró kis bogarakat lefekvés előtt (amiket utána én kaparok le az újonnnan festett mennyezetről), de hasonlóan bátor az óceánban is. Ellenben én. Ezen a parton egyszer fürödtünk eddig, de én végig rémülten kapaszkodtam a bodyboardomba, hatalmasakat sikongatva egy-egy sziklára rálépve…. bizony. Mert itt homokos ugyan a part, de a víz alatt vannak érdekes lapos sziklaszerzemények, nem tudom miért, de bennem ez rémületet kelt. Pláne mióta megtudtam, hogy Waitemata Baynél fehér cápát láttak, hát azóta nem elég egy kis szikla az ijedelemhez, ugyanis minden ismeretlen dolgot, ami víz alatt a lábamhoz ér, cápának titulálok és vad sikongatásba kezdek tőle. Nem mintha bánná a férj, ha egy cápa megkurtítaná a hátsó részem… Ha dagály van, a part 90%-a víz alá kerül. Ahogy a nevéből is kiderül, kis partszakaszról van szó, ami a közvetlen közelben lakók nagy kedvence.
Polkinghornes Bay (Big Manly Beach)
Sok tapasztalatunk nincs erről a partról, egyszer fürödtünk csak errefele. Nagyon sokan járnak ide, az tuti. Egyetlen előnye, hogy majdnem ide költöztünk. Hát nem lett volna rossz egy tengerpartra néző, pár lépéssel a beachet megközelíthető házban élni, de mivel eléggé lelakott volt a ház (valójában az én extra igényeimnek nem felelt meg), így végül másikat választottunk, amit nem bántunk meg. Esti romancicus sétákra kiváló, gatya felhajt (igen, még télen is), aztán lehet beleszaladni a vízbe, összehomokozni a ruhát majd jajveszékelve rájönni, hogy a nemjóját, holnap ebbe mentem volna dolgozni… A parkolási lehetőség kicsit gyér, időben kell érkezni. Jéghideg sörökkel teli hűtőtáska mindig legyen a csomagtérben!
Matakatia Bay
Lassan mélyülő part, védett öböl, hangyányit “iszapos” hatással, kisebb vízinövényes foltokkal a fenekén, ami abszolút nem zavaró. Érdekes áramlatok vannak errefelé, sokszor nagyon melegnek, jó 26-27 fokosnak éreztük a vizet, de időnként jöttek fagyosabb hullámok. Kellemes itt fürdeni, elég nyugodt öböl, pl. kajakozni vagy vizi járművekkel szórakozni kiváló, pláne ha gyerkőcöket is hozunk ide magunkkal. A part szintén homokos meg kagylótörmelékes, ahogy a vízfenék is, így célszerű a törölköző alá polifoam szőnyeget vinni. Kimondottan széles part, úgyhogy nem kell félni a tömegtől és hogy homokos lábú, fagyitól ragacsos kezű gyerekek bukfenceznek át rajtunk napozás közben.
Waiau Bay (Tindalls Beach)
Szeretjük. Nagy kedvencünk, nagyon tiszta, lassan mélyülő partszakasz. (a fotón épp vihar után voltunk, ezért a növényzet) A férj állandóan ide akar jönni, én nem mindig, de mivel ő a magasabb és nehezebb, ezért egyértelmű, hogy ide járunk sokat. Közel is van, meg kevesen is vannak, meg egyáltalán, jó itt lenni.
Arkles Bay
Nem rossz. Sőt. A part eléggé trutyis, sok a kagyló meg a hínár, de amúgy kimondottan élvezetes fürdeni, a víz szép fokozatosan mélyül és nagyon tiszta. Hétköznapokon időnként random előfordulok ezen a strandon és igen, én vagyok az, aki általában bénázik, aki sikongat a vízben, ha ismeretlen dologra lép rá és aki rendszeresen fut a napernyő után a vízbe, mert a szél kitépte a helyéről… szóval ezeken ne tessék meglepődni, ha arra jártok és még egy kérés: ne nevessetek olyan hangosan, mint az átlag szokott. Csak szolidan és visszafogottan. Akinél pedig lapulna egy jó hideg sör a csomagtartó mélyén egy hűtőtáskában, ne legyen félénk, vágjon hozzám egyet.
Stanmore Bay
Őszintén, átlagos. Semmi extrát nem nyújt, nem keni be a hátam és nem védi meg a bodyboardunkat az erős napfény általi károsodástól. Elég forgalmas hely, egy hatalmas park is tartozik hozzá, ahol a minikiwik kedvükre gördeszkáznak, fociznak, rögbiznek, kriketteznek meg ilyenek. Valahogy ide nem nagyon járunk. Talán a kisfröccsös, lángosos, hekkes standok hiánya az oka, de inkább csak kiesik a mi napi rutin útvonalunkból. Itt van mellette az uszoda is, pontosabban a helyi leisure központ, ahol mindenféle szervezetünkre egyáltalán nem káros dolgot lehet művelni, mint pl. úszás, ugrabugrálás fura zenékre, kukacokkal tornászás a vízben és elvihetjük a kölköket úszni tanulni. (ami nem árt, mert legutóbb a Times FM egyik beszélgetős műsorában elhangzott információ szerint 10-ből 7 kiskiwi nem is tud úszni – hát jó, cápa nem nagyon jár erre, ami elől menekülni kéne, de azért jobb ha felkészülünk mindenre)
A végére hagynám néhány további kedvencünket, mindegyik kakukktojás, mert nem a közelünkben találhatóak, de random előfordulunk ezeken a strandokon is.
Az egyik az Omaha Beach, ami csodás fehér homokos part, meseszép környezetben, egyszerúen TÖKÉLETES. Ez a szezonnyitó és záró strandunk. (és még nincs vége a szezonnak, biza)
Cable Bay – a helyiek csak kekszes homokosnak hívják. Ez már nagyon de nagyon északon van, egy kirándulás alkalmával bukkantunk rá. Hát azt a fürdésünket látni kellett volna… óriási hullámok, alsó hangon 2 liter sós víz benyelése és mint a hülye gyerekek, csak mi ketten ugráltunk a vízben a hullámokat élvezve, miközben a helyiek meglepett arccal gondolták, hülye turistááááááák. Közben meg nem is…
Auckland West – szó szerint a Wild West… hát nem is tudom, hol kezdjem. De talán sehol. Látni kell! Őserdő feeling, magas sziklafalak, csodás partok… tényleg meseszép és nincs is messze. (Piha Beach)
Végezetül itt van a Ninety Miles Beach, ami országunk méltán népszerű, 90 km hosszú, autóútként is használatos partszakasza. Bámulatos! Maminka, válassz, melyikkel kezdjünk majd novemberben!
Dícséretek a partjainkról:
Comments