Kerítések. Mondják ők. Borzadály, mi ez?! Kérdezem én.
A kerítés definiálása nem nehéz feladat, de sokrétű. Alapvetően biztonsági funkciót szolgál. De lehet rongyrázós, egyszerű, funkcionális, titkolózós, retró és ultramodern. De ne feledjük, életünk számos jelenete ehhez a sokszor említést sem érdemlő tárgyhoz kapcsolódik. Hiszen ha házat vásárolunk, először a kerítést pillantjuk meg, ha a szomszéddal jóban vagyunk, sokszor a kerítés mellett állva beszéljük meg a legújabb epres-pudingos piskótatekercs receptjét vagy faggatjuk épp a szomszéd kertészét, mégis mit csinál a rózsákkal, amitől oly gyönyörűek….közben hol csapkodjuk, hol pedig támaszkodunk rá. Mindeközben észre se vesszük, milyen fontos szerepet is tölt be az életünkben. Hiszen hazaérve elsőként és elindulva otthonról utolsóként a kerítés, mint életünk szerves része kerül be a látóterünkbe. Nem elég, hogy sorozatos sokkhatások és folyamatos fejrázások után nagy nehezen megszoktam a szoci balcsi üdülőház feelinget, amibe ugye a kiwik – és most már mi is – itt élnek, de még mindig nem sikerül túljutnom azon, ahogy a kerítések kinéznek.
Egyik nap elméláztam, vajon mi jelentősége van a szépségnek, az “önmagában szép” kifejezésnek. Mit ér egy szép cipő hozzá nem illő cipőfűzővel, mit ér egy luxusautó hozzá nem illő felnivel és mit ér egy tengerparti új-zélandi luxusingatlan, hozzá nem illő kerítéssel?! Persze lehet mindegyik önmagában szép, de ha van valami egy, apró, oda nem illő dolog, egészében változik meg a véleményünk. Bántja a szemünket, a szépérzékünket és normál esetben képesek vagyunk minél előbb változtatni ezen. De nem így a kiwik. Mert sok esetben nekik édesmindegy, milyen a ruhájuk, nem számít, ha fehér rövidnacihoz, sárga cipőt, lila zoknit, piros pólót és egy tarkabarka sálat vesznek fel, ez itt divat. Vagyis nincs divat. Én is hippisedek és lassan már nálam se állja meg a helyét az önmagában szép kifejezés….hiába megnyerő a mosolyom, érdeklődő a pillantásom és megnyerő a külsőm, a felvett hippi stílus mindent elnyom. De az utcákat járva a legszembetűnőbb furcsaság, a kerítés. Vagy amit errefelé annak hisznek és gondolnak.
Sokszor hallottam otthon nagyszüleimtől, hogy sose végezz félmunkát. Errefelé ez a szólásmondás nem elterjedt. Mert itt az ember ránéz egy kerítésre és már keresi is a szemével a hihetetlen tehetségtelenséggel megáldott kerítésépítő munkásokat, hogy ok, ez félbe van hagyva vagy épp biztos felújítják….. de hol is vannak az emberek?!
Íme néhány példa:
a mini / a kő / a régi-régi fa / az apácarács feeling és a természetes / hát…tyúkhálós / a modern / a nádas /
a bukszus / a minimál / a bocifoltos / a virágágyásos
Ha az ember legugulizza a kerítéseket, mondjuk “nz fences” címszó alatt, nehogy bedőljön annak amit lát. Persze itt is vannak burzsuj negyedek, ahol tényleg hasonlóan szép és mutatósak a házzal körülvett takaró lécek, de a többség azért távolról sem ilyen. Persze a kiwik nagy része alkalmazza azt, hogy a kevesebb néha több, így egyáltalán nem bonyolódik kerítés készítésbe. Aki pedig mégis belefog, egyénileg is megoldja, ahogy azt egyik nap láttuk egy polinéz családnál. Négyből kettő állt és dumált, cigizett, a másik kettő úgy ahogy dolgozott a kivételes és errefelé ritkaságszámba menő kőkerítés felépítésén. Méricskéltek, beszélgettek, terveztek. A férj szerint még mindig jobb volt a dolgos emberek százalékos aránya az otthonihoz képest és ebben egyet kell hogy értsek vele.
Alapvetően még nem jöttem rá, hogy miért is kell ide kerítés a házak közé. Elemezzük ki tudományosan is ezt a témát. A százalékos arányok jelen esetben az aucklandi lakosság egészéhez viszonyítva vannak feltüntetve.
1. Rondák. Ezért pénzt kidobni tök felesleges. (39%)
2. A nagy részüknél nincs kapu. A biztonsági funkció elveszett. (89%)
3. Méretbeli problémák. Bizonyos kerítések nem érik el az 50 cm-es magasságot ….sem. (37%)
4. Dizájn….hiány. Bizonyos esetekben a forma, szín és minta így külön-külön, de együtt sem passzol a mögötte fellelhető papírházhoz. (49%)
5. Fa. Tudniillik itt a többség abból készül, de ….visszasírom az erdőkbe a feldolgozott fákat. (79%)
….és még sorolhatnám, de nézegessük inkább őket:
A mi kerítésünk pedig – háttérben a családi flottával:
…klasszikus kiwi kerítés, ami szigorúan csak oldalt van felhúzva…. elől semmi. Ez épp egy új dizájn errefelé. Végülis…. arra jó, hogy ne lássam a szomszéd istentudja melyik ázsiai fajból idetévedt manust alsógatyában flangálni a nappaliban, mert asszem elég hervasztó lenne…. a hangulatom és szerintem az ő löttyedt segge is. Emiatt igen hálás vagyok ennek a magasra sikeredett faléces elválasztásnak.
Mivel a kerítések nagy része, mondhatni 90%-a itt fából készül, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy azon kedves “ismerőseimet”, akiket ki nem állhatok és akik kedvet kapnak ide, a világ végére költözéshez, kovácsoltvaskerítésbizniszre fogom ösztönözni. Nem, nem szenyóság, kihívás. Mert aki idejön és a semmiből felvirágoztat egy ilyen üzletágat, nosza kiérdemli csodás családunk elismerését és tán méltó lesz barátságunkra is. Várom a jelentkezőket! :)
UI: a kerítéses képek minőségért ezúton is elnézést kérek (a szerk.), de mind kocsiból, csodálkozó tekintetek tüzében készültek.
Comments